Farkas Bálint Rendszerváltás A vezér meghalt. Vérnyirkos teteme csatamezőn hever. Lova gazdátlan kantárral mellette legelész. Ez a ló igazi vezér alá való jószág. Érkezésének hamar híre ment, fajtája a vidéken ismeretlen volt. A vezér messzi földről hozatta, mikor fiatalon elfoglalta helyét. A távolságot könnyedén kilépi, mozgásából méltóság sugárzik, izmait delejes feszültség járja át. Nyaka erősebb, teste teltebb más lovakénál. A szertartásra már készül az új vezér. Ez a l

Holczer Dávid Szörnyek altatója Nagy tüzek égnek. És akkor mi van? A Fanyűvő lemászik a hegyről, és lesben áll a Mocsári ember, fenyegetően fújtat kopoltyúival. Sírnak, aztán eltűnnek a gyerekek és a felnőttek acélos eszükkel izzó ágnak nézik a szörnyeket. Nem nyúlnak vasvillára, mert csak nagy tüzek égnek. Írja az újság, hogy gazdagok szafariztak Szarajevóban, felárral lőttek terhes nőkre és kiéheztettek minden porban rejtőzködő Mumust. Lőtt sebbel nem esznek gyereket, a hal

Borsik Miklós Amikor Szijjártó agyában megtalálták a liftet, ahol lelőtték Anna Politkovszkaját, azt mondta, öröm, hogy Magyarországon ilyen lift nincsen, és én is örültem, de ő elszaladt egy áttetsző csőfolyosón a Mars felé. Jobb, ha kifut a világból, gondolta, amíg emlékszik a moszkvai kabinra, ahol régóta nincsen vér, csak egy másik űr. Hippokampuszában leolvastak egy priargunszki laktanyát, Jevgenyij Fomovszkij agyonverését. Kétezernégy. Újonc volt, szóvá tette, hogy a ba

Csatári Tímea Fénytörés két eltérő sűrűségű közeg határán egyensúlyozok nagyon fontos hogy ne lépjek le a zuhanás rövid volna a csend hosszú a leváló űr miatt ami visszaverődik a becsapódás pillanatában látványos is lehet egyenetlen síkon szóródik a fény jó szögből nézve szivárvány Eleve pattanó izgalom mozdítja izmaid érte téged vár különlegesen a többi között nézed ismerős alakját tökéletességét lassan bőröddel olvasod sima kerek lapos kő a víz felszínére len

Bolla Ágnes MEDDŐHÁNYÓ meddőhányóként terpeszkedem a délutáni lassú erotikában lankáimat a gondolat öntözi virágba nem borulok földrengés rázza a termőföldet minden mag hiába hormonok ritmusa dobban a dracéna persze kihajt a földjébe sírok, a friss hajtásokat körömmel csipkedem le Kovács Orsolya: „három fényévre vagy tőlem / három fényévre van a világ / nincs ajtó mely odavezet / nincsen út,mely odatalál” (Kampec Dolores: Három fényév) Bolla Ágnes (1986, Ajka) esztétika-magy

Borbíró Bíborka Az állatok bőre porcelántörékeny Malacokkal nyalatják fel a fémforgácsot, apa is, amikor hazajön, fémet darál, csörömpöl a munkásnadrágja a heti keresetétől, amit a Coopban apróra váltott. Beönti a gépbe, zúzza összefele a nagy fém, világít a pénzdara a búza- és a kukoricapor között. Az állatok bőre porcelántörékeny, nem megyek közel, csak a lécek résein látom, ahogy a trágyában forgolódnak, ezzel hűtik magukat, közben felragyog az izzadó kocák orrkarikája.

Vida Kamilla Az utolsó nap Ott ébredtünk aznap reggel Imrével (kézen fogva, mint ötéves korunkban) a Testnevelési Főiskola hideg kövén. Nem emlékeztünk semmire, egyedül voltunk, meg néhány vérnyom, de nem olyan sok, hogy nagyon megijedjünk. Szájpadlásom rojtozta a másnaposság. Tudtuk, hogyha kilépünk az ajtón, három dolog történhet. Vagy neki lesz igaza, vagy nekem, vagy egyikünknek sem. Tudtuk, hogy kicsit nagyobb a matematikai esélye annak, hogy nincs az életnek értelme, mi

Zsigmond Soma Ismétlődő formák I Szemében magamat Földön, pázsiton, eget. Szememben égbolt: kívülről magamat. Hatalmas zöld mező – évszak, nem férünk el benne többen. Kiterít a tér, mindenhol én, mozdulatlan levegő. Hűvös föld ömlik a talaj merev izmaira. Csendes örvény hív, felejt, kényszerít köldökénél. Eget rá, omlik: szemében magamat. II Ismétlődő formák Málló vakolat. Darabokban úszó szűk-szűk utcák, térre nyílik: feszít. Száraz szemcsatorna: könnyít magán,

Makó Ágnes MANDARINVIRÁGOK Amíg a vécén a lábadat lógázva bonyolult dalokat énekelsz, elpakolhatom a legót. Amíg vizet öntögetsz a kádban a kis kannából a kupakba, a kupakból a kulacsba, a kulacsból vissza a kis kannába, van esélyem ételt dobálni az asztalra. Amíg mandarin-gerezdekből virágot raksz ki a lila tányérra, a kifli héját letekered, a beléből gombócokat gyúrsz, megválaszolhatom az emaileket. Amíg cetliket vágsz ki, eláztatod vízfestékkel és könyvjelzőket gyártasz, v

Saád Anna Hirtelen hajnalodik A sugarak átsejlenek az ablakon, mint vékony bőrön az erek. Szemed előtt hártya, arccsontjaid betöredeznek. Lélektelen szörnnyé válsz. Ketreced a falra vetülő árnyék-rács, a fénypászmák hozzásszegeznek. Szörnyként is jólérzed magad. Saád Anna , 2005-ben született Budapesten. Írásai megjelentek az Irodalmi Jelen, Előretolt Helyőrség, Nincs online, Kultúra és a SZIFOnline oldalán. Az ELTE BTK magyar szakán tanul.

Lukács Bence Napüdvözlet Figyelnek minket a hegyek. A folyók a lábaink közé kívánkoznak, minden csillag egy-egy tűszúrás. Mellkasunkból tépi ki magát, vadászni indul a táj. A futásnak eredő erdők is mi vagyunk, a vasgyökeret eresztő beton is. Fém ízű szavakból, gyomrunk köveiből épülő városok – akár a telehányt csönd. Dobogunk egymás torkában. Lukács Bence 1986-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Társadalomtudományi Karán hagyta félbe. Első kötete ( Mire valók a

Aldermann D. Judit Kartotékolt kíváncsiság a jelentéshez ragaszkodás nem luxus volt, hanem a psziché koraszülött tüdejére kötött lélegeztetőgép – sosem hagyott pihenni. De közben valaki mindig éhes volt. te voltál az, aki megetetted – néha mondattestekkel, amik annyira voltak fontosak mint egy rosszul hivatkozott lábjegyzet; máskor hangalakokkal, amiket nem lehetett visszaöklendezni – olyan ismerősen csengett ki belőlük a hiány gyengéden kanalazva lassan, mindig a szeméb

Szolga Bálint Magyar Teológiai Akadémia Háttérbeszélgetést kérni az Úrtól, kizárólag off the record . Nem is az élet értelme érdekel, csak a mintavétel torzítása: hogy miért pont én vagyok az adathiba a rengetegben, ha az este kilenc utáni szorongásnak már semmi szignifikanciája nincs. Mert megtanultuk: 0,05 feletti p-érték a kegyelem. A többi csak zaj. Lehet, hogy mi is azok vagyunk? Hibahatáron belüli eltérés egy rosszul kalibrált modellben. Két papírhalmaz között rendszert

Vakán Zsuzsanna Alkárhat Van egy farmunk a hegyen, mellette hallgat a tenger, mert nyugdíjazott kalóz vagy. Sokat jársz a nagyfiúval, mert már nagyobb, az erdőbe kábelekre vadászni. Múltkor egy kifejlett kazettát lőttetek, azt, amelyikre megfogant: Joy II Joy. Mindig szól a zene. Elriasztja az erdei vadakat. Nagyon szép a gyerek. Mindig tudtam, hogy fiú lesz, és olyan, mint te, bár van egy furcsa folt rajta. Egyszer beletenyerelt a festékbe, miközben krómmal fújta fel a nev

Aurélien Dony Barom Barom Dolog mert ez azért nagyon Teli tüdővel atom Nyomod a bicajodon Vén dög bicajodon Gyerekkori vén dög bicajodon Nyomod neki nagyon nagyon Ahogy bírod atom Rakpartokon Tüdő zihál a Meuse mentén haverom Koponyád majd szétmegy nyomod Teli tüdővel atom Nyomod neki aztán Micsoda barom Dolog nyomod neki aztán Puff elütsz Egy lepkét haverom Baszki Ezt nem hiszem – nem volt jogsim, kocsim, motorom én tudod én mindig én sosem én vonaton metrón vagy villamoson

Vas Máté Imádkoztál már ma? Holnaptól mindent a hasznomra fordítok, döntöm el és dől azóta is, a bizonytalanságaimat, hogy nem veszem elég komolyan, hogy túl komolyan veszem, hogy akkor szólalok meg, amikor nincs mit mondanom, és hallgatok, ha lenne mit mondanom, megint nem a kérdésre felelek, egérutat nyitok egérnek és egerésznek, ígérem, mostantól nincs felesleg, holnaptól a hasznomra fordítom a kicsinyességeimet, hogy nem kérek segítséget, megoldom, de ha nem oldom meg,

Veszprémi Szilveszter Az az istenes vers, amit 17 évesen még nem tudtam jól megírni – most nem tudom, hogy azonosulok-e vele, de mindenképp fontos, hogy elhangozzon, éreztem így is A Városligetnél, egy átalakított szuterénben szállunk meg. Az ablakunk előtt lábak várják az utolsó buszt. Hamar elaludtál. A motelszobában talált Bibliából olvasok estimesét, hogy lekösse a gondolataimat. Amikor először jöttünk, azt mondtad, szervkereskedőknek tűnnek. Szépek, gondozottak a virágá

Seres Lili Hanna Éjszaka nyílnak a lányok Éjszaka nyílnak a lányok, Pán kocsikázza ki őket, sárga akácok az utcán, sáska-hadak hegedülnek. Éjszaka nyílik a lányka, foltosan ér haza, sárga, mint az Akácfa, amelyben hajnali köd-fal a vára. Kérdem a Pánt, magyarázza: friss levegő, analízis, fel ne jelentsem a bossznál, fájna a háznak a krízis. Hallgatok, úgy, ahogy illik, éjszaka űznek az álmok, szunnyadok ág sürüjében, éjszaka nyílnak a lányok. Seres Lili Hanna 1993-ban szület

Kovács Botond Hullámsír Franciául nőnemű a tenger, de a búvárok sosem gondolnak erre fulladás közben. Mikor az oxigénhiánytól nem jut vér az agyba, a test nem talál okot, hogy a felszínre jöjjön. Odalent már nincsen sötét, csak vaksága a léleknek. Senki sem tudja, milyen a hullámsír, talán mert mindenki más nyugalmat remél tőle; korallbölcsőket, az eszméletvesztés hallucinációit. A szabadtüdős búvárok úgy tartják, mikor a levegő elfogy a tüdőből, sellők jönnek és a testtől el

Vida Kamilla Imre és Iván Végül két fiút szültem, Ivánt és Imrét, az új Magyarország hírnökeit. Iván anyás volt, Imre apás. Péntek este csirkepaprikást főztem a családi recept szerint, Iván elment hazulról, Imre a szobájában gubbasztott: nem volt éhes, csak kiváltképp szemtelen. Kirontott, összevesztünk, felborította a lábast, az egész konyha vörösben úszott, az apjuk is végre felnézett a jegyzeteiből. Most ez a slágertéma: ‘hányszor hallgattunk, mikor nem szabadott volna, mi