Hetvenhét Cerceruska

Brecsók Blanka

 nem voltál halottabb mint máskor

 vasárnap vágtalak le a kötélről

 szemeidben fekete kórók altatták fiaik

 szád széle felívelt mint évekkel ezelőtt először

 újra nyugodt megművelt tenger voltál

 ringatóztál mint bölcsők

 fejedben gondoltam asszonyok sírtak

 ablakok csapódtak be

hideg volt a szobában huzat

 fújta a lepedők szélét

este még körbe forogtunk és labdával

 céloztunk partok felé ahol a többiek voltak

 hátadról lefelé futott hét út a csípődig

 ott találkoztak tűntek el végleg

 sejtettem vagy igazán sejthettem volna mekkora harapás

 csak jönnének vissza a húszas éveim mikor

 magamhoz tudtam láncolni a világot

 téged pedig oda tudtalak csatolni ahová csak akartalak

 otthon az ezüstszínű lámpavilág várt

 emlékszem jól a hajadat úgy engedted le este

 eltakarta meztelen hátadon az utakat

 aranyos szántóföld lettél

 és én minden este bevetettelek

 ezek után éreztem az időmet múlni

 megteltem és elfogytam viharos pusztákon

 lehet miattad kellett volna alázatosabbnak

 táskás szemeid ha kinyíltak láttam egy forrást

 gazokkal benőtt földeket

 valaki felemelte a kaszát

 világok tűntek el és téged

 ládákba zártak mint a gyümölcsöt

 ha előhívhatnám azokat az időket

 nyártól ősz végéig a meleget

 téli reggelek elfekvését az utak mellett

 tavasszal a hajléktalanok virágzását

 ahányszor kerestelek minden szokott járaton

 boltban akváriumban ablaktalan helységben

 ciripeltek a villanydrótok

hidak alatt elfogytak a folyók

 számlákat fizettem be és már egész könnyen

 átaludtam az éjszakákat

 a nők nem változtak meg csak mindenkinek

 olyan arca lett mint a tied

 hátukon az utak mellett betonfák álltak

 terméketlen napjaim voltak ezek

 kátránygyökereik elzsibbadtak a végére

 kilöktek magukból hetvenhét éjen át

 mennyire szerettem ezeket a nőket

 jobban leszek ha megcsavarok magamban egy kötelet

 Om Naga Kanyaye Namaha hatodik fejedet is elfordítod

 ki takarja be sírunk ha a vigyázó szemek is kifordulnak?

 Om Naga Kanyaye Namaha

 Om Naga Kanyaye Namaha

 hétfő reggel kikelnél az ágyból

 kedden csinálnál reggelit

 szerdán székre állnál

 csütörtökön a lovat megverik

 pénteken sírna egy keveset

 szombaton egy holtágra tekint

 következő vasárnap megint

Brecsók Blanka, 2008,  Budapest

a Veres Pálné Gimnázium végzős diákja.