Vida Kamilla

Nincs gondolatbűnözés,

mondja a pszichológusom, én pedig elröhögöm magam.

A fejemben gyakorlatilag csakis bűnök vannak,

nem tudok nem a rosszra gondolni,

futnak a fejemben, ők, akikről nem beszélhetek,

sosem beszélhetek, mert ha beszélek, vége,

Magyarországon nem Halloween van,

hanem gondolatbűnözés, ez jut eszembe

az október végi terápiás ülés 47. percében,

mindjárt lekerekítjük,

én meg mehetek haza azzal, hogy

teljesen oké minden, ami a fejemben van,

a fejemben bármi lehet,

hiszen nincs gondolatbűnözés.

Szembenézek a szörnyekkel a fejemben,

a szörnyekkel, akiket csak így stilizálhatok,

hogy szörnyek, mert nem lehet leírni,

hogy pontosan micsodák, illetve,

hogy én ki vagyok bennük,

ők kicsodák bennem,

mert ettől ember az ember (vagy mi),

hogy képes pontosan itt meghúzni a határt,

nincs gondolatbűnözés, úgyhogy elfogadlak

titeket, szörnyek,

dúljátok szét elmém összes falvait és városait,

irtsatok ki mindent, ami jó, nyugodtan,

teljesen oké, hogy vagytok.

Az időt térdelésben mérem:

könyörgöm, maradjatok bent,

és könyörgöm, bent maradjatok,

együtt éljük le ezt az életet,

és hallgassunk egymásról,

hallgassunk arról,

hogy szar ember vagyok,

és hogy minden, ami kívül van:

kanossza.

Vida Kamilla (Pécs, 1997) költő, a 24.hu véleményrovat-vezetője. Kötetei a Magvetőnél: Konstruktív bizalmatlansági indítvány (2021), Demográfiai csúcs (2026).