Farkas Bálint

Rendszerváltás

A vezér meghalt.

Vérnyirkos teteme csatamezőn hever.

Lova gazdátlan kantárral mellette legelész. 

Ez a ló igazi vezér alá való jószág.

Érkezésének hamar híre ment,

fajtája a vidéken ismeretlen volt.

A vezér messzi földről hozatta,

mikor fiatalon elfoglalta helyét.

A távolságot könnyedén kilépi,

mozgásából méltóság sugárzik,

izmait delejes feszültség járja át.

Nyaka erősebb, teste teltebb más lovakénál.

A szertartásra már készül az új vezér.

Ez a ló ott járt minden végső ütközetben,

ázott tájakon, a csendben forradalmak után.

Békeidőben gyerekek etették, játszottak vele,

a lovász lassú reggeleken könnyű sétára vitte.

A zászlókat újakra cseréli.

Ez a ló parancsra hallgatott, s ha kellett

csontokat tört és pajzsokat söpört félre.

Az egész országban a csodájára jártak:

a vezér tudta, hogy ülje meg hátasát.

Bátor beszédet mond, és győzelmet ígér.

Ezt a lovat csak fel kell nyergelni,

egy igazítás kell csupán a kengyelen, 

csak erős kéz legyen és szilárd akarat,

hogy fülébe súgja a jól ismert vezényszót.

Tisztelettel beszél nagy elődjéről,

és elrendeli, hogy lovával szoborba faragják,

tetteire méltó emlékezésül.

Ez a ló most a fűben legelész. 

Dobbant. Vár. Zászlók lengenek. 

Megérkezett az új vezér.

S a szertartás végén a halott vezér lovát

egy határozott mozdulattal belelövi a sírba.

Farkas Bálint (1990, Budapest) az ELTE-n germanisztika és nemzetközi tanulmányok alapszakot, az Andrássy Egyetemen nemzetközi tanulmányok mesterszakot végzett. Civil szervezetek támogatásával foglalkozik, 2019 óta az Ökotárs Alapítvány munkatársa és a Civilizáció koalíció kommunikációs koordinátora. Úgy tűnik, néha verseket is ír.