Madaras Márton Azért ugye majd vigyáztok rá?  Nem illik fiatalon meghalni. Ha így teszel, emlékezteted a barátaidat és rokonaidat arra a kényelmetlen jelenségre, hogy a halál nem csak az idősek sorsa. Istenem, csak így ne végezzem  – ezek voltak az első gondolataim a barátom temetésén. Az egykori harmincegy fős osztályból négyen jöttünk el. Én az utolsó pillanatig kifogásokat kerestem, de végül győzött bennem a jóemberkedés. Vártam, hogy majd földszag lesz és eső. Ezek, azt h

Hegedűs Márton Istvántelek Az „Induló vonatok” feliratú kijelző alatt kisebb tömeg gyűlt össze. Meleg, fülledt délután volt, és az emberek hamar telelehelték a pályaudvar várótermeit, ami az egyetlen hely volt a közelben, ami menedéket adhatott volna a hőség elől. Ádám szemei cikáztak a felsorolt vonatok között: Cegléd, Szeged, Debrecen… Igen, ott! Szob irányába induló zónázó vonat: hatos vágány. Nyújtott léptekkel a peron felé indult, majd mikor meglátta, hogy a vonat elé l

Farkas B. Szabina Animus Emlékszem a meleg fűtéscsövekre a lakótelep mögötti erdőn, ahol délutánonként üldögéltünk. Emlékszem a lúdra, ami egyszer hazáig kergetett. Emlékszem a ládára, amit elloptunk a kisbolt mögül. Hogy hogy jutottunk haza, arra nem emlékszem. Emlékszem sirályokra a horvát tengerparton. Emlékszem a foltra a ruhámon. Az évtizedre nem emlékszem. Emlékszem a lyukakra az öltözőkabinon. Belenéztem, de nem emlékszem mit láttam. Ementáli lapok a szendvicsben. Emlé

Szalai Panni Falazósdi Itt fogom megismerni a testét , közölte velem a lány, minden további nélkül. Korábban csak  settenkedett mellettem a lépcsőn, átlátszó hálóingben, csipás arccal: ebben volt, amikor lejött a csengetésemre. Mintha megérzett volna; tenyerébe vette az őrizetlen gangudvarra beguruló motorkereket. Kitámasztottam, leszálltam. Először kezet rázott velem, aztán arcával hirtelen közelebb nyomakodott, komolyan-révedőn szemezett velem úgy tizenegy másodpercig, fel

Szvoren Eszter Tenger Gyere, mutatok valamit, súgta fülembe nagymamám, aztán felkapott, és besietett velem a nappaliba. A tévé képernyőjén vastagon álló porba rajzolgattam, ő görnyedt háttal matatott az üvegvitrinben. Egy szomorú arcra gondoltam. Egyszerre rányomtam mindkét mutatóujjamat a képernyőre, aztán a bal középsővel alágörbítettem a szomorúságot. Milyen jó, hogy nem mostam kezet a lekváros palacsinta után, gondoltam, így sokkal tovább megmarad a rajzom. Mindenki látha

Kubó Cintia Gizi legeslegelső barátja Ez a történet Giziről szól, a legszomorúbb   galambról az egész városban. Gizi ki nem állhatta seszínű szürkeségét, kicsi, gömbölyded testét, és azt, ahogyan az emberek mindig elhessegetik őt a közelükből. Amikor Gizinek sem repülni, sem csipegetni, sem pedig ablakpárkányokon ücsörögni nem volt kedve, és ez bizony sűrűn előfordult, egész álló nap a Nyugati aluljáró egyik sarkában gubbasztott mozdulatlanul, közvetlenül a harisnyabolt melle

Böröczki Csaba Tarzan öregkora A végrehajtó ébresztette fel.  feltápászkodott, ujjai a viszkisüveg nyakán. Eltámolygott az ajtóig. Az alacsony, szemüveges végrehajtó bajusza mintha úgy lett volna odaragasztva az orra alá. Végignézett az alsógatyás Tarzanon. ˗ Jó napot! – mondta az emberke, és megrándult szája szeglete. – Higgye el, attól nem lesz könnyebb, ha leissza magát. És az Isten szerelmére, vegyen fel valami ruhát, nem a dzsungelben van! Tarzan bólintott, a végrehajt

Pimpedly Szabó Georgina A mélység kincse   Van egy ezeréves pince az iskolánkban. Régi szótárak, megsárgult ponyvaregények, poros játékok...

Csery Noémi Az „állásinterjú”   - Jó napot kívánok! Mit hozhatok a hölgyeknek? – fuvolázta lágyan a jól begyakorolt szöveget a fiatal...