Hegedűs Márton

Istvántelek

Az „Induló vonatok” feliratú kijelző alatt kisebb tömeg gyűlt össze. Meleg, fülledt délután volt, és az emberek hamar telelehelték a pályaudvar várótermeit, ami az egyetlen hely volt a közelben, ami menedéket adhatott volna a hőség elől. Ádám szemei cikáztak a felsorolt vonatok között: Cegléd, Szeged, Debrecen… Igen, ott! Szob irányába induló zónázó vonat: hatos vágány.

Nyújtott léptekkel a peron felé indult, majd mikor meglátta, hogy a vonat elé lépő inges alak épp lendíti a jelzőtábláját, megragadta vászontáskája pántját, és futásnak eredt.

Éppen csak beesett a vonat ajtaján, már el is indultak. Izzadva kereste a helyét, de a délutáni csúcsforgalomban alig volt egy-egy üresnek tűnő szék, és mikor közelebb ért, látta, hogy azokon is táska van.. Csak hosszas keresés után, a vonat végében talált magának helyet, valamivel Rákosrendező után. Hirtelen egy árnyék magasodott fölé. Felnézett. Dús, sárgás szakáll nézett vissza rá, meg két összeráncolt szemöldök.. A vonat megállt.

- Kezeletlen menetjegyeket!

Ádám elővette telefonját, és kikerekedett szemekkel nézett e képernyő jobb felső sarkára. Az istvánteleki vasútállomás büszkén árnyékolta le a térerőt, és a zónázó vonat jegyellenőrének homloka egyre jobban ráncosodott. Szigorú, hideg ráncok voltak ezek, inkább hullámok, sőt tenger, amibe Ádám pont rosszkor esett bele, és most félő volt, belefullad, mert ő nem tud úszni, és a legközelebbi sziget várhatóan csak Rákospalota-Újpest körül bukkan föl a láthatáron. Úgy tűnik, a Telekom szélessávú mobilinternet szolgáltatása is meghúzza valahol azt a bizonyos határt, és ha szenvedek is miatta eleget — gondolta magában Ádám — megértem miért pont Istvánteleknél húzza meg. Ádám emeli a kezét, mutatja az újra és újra, eredmény nélkül vergődő töltőképernyő körkörös kúszását, ami épp gőgös hasznavehetetlenséggel mutatja be, miért van forgalomban még mindig a papíralapú bérlet.

Idegesen nevet egy keveset, csak úgy, hogy valamiképpen oldódjon a feszültség, de válaszul egy hanyag szusszanást sem hall, igaz, a kaller terebélyes orrszőrzete miatt valószínűleg nem is nagyon tud levegőt venni.. A szemöldök feletti ráncok sűrűbbek lettek, megnyúltak, sőt, hullámoztak, és Ádám észrevette, hogy egy ladikban ül, a nyílt óceánon. A hatalmas víztömeg lomhán hullámzott alatta. Körülnézett. Szárazföldet nem látott sehol. Madaraknak nyoma sem volt. De mi az ott? Ott, a távolban halvány fény pislákol. Ádám elhasalt a csónakban, kilóghatta két karját a vízbe, és evezni kezdett a fény irányába. Kezei alig simították meg a víztükröt, a csónak mégis menthetetlenül csúszott előre, a víz közepéből egy világítótorony bukkant fel, és ahogy fénye megvilágította a csónak előtt a vizet, és a csónak elkezdett magától siklani, mint egy fémdarab egy erőteljes mágnes felé. Kitűnt a vízből a sziget, és most látta meg igazán, mennyire szánalmasan kicsi is valójában a hatalmas fénycsóva előtt. A fény átvilágította Ádámot, és úgy érezte, megolvadnak a csontjai. A hatalmas torony zúgott. Berregett. Feltámadt a szél, és a hullámok egyre vehemensebben csapódtak a kicsinyke ladik oldalának, és Ádám lehajtott fejjel várta a sorsát. Már el is fogadta: itt nincs, aki segítsen neki. A légüres, időtlen térben senki sem látta létezését, és senki nem is létezett mellette. Csak a torony volt ott. Ott torony volt. És lesz is, akármennyire ronda, akármennyire otromba, hát mi más adhatna direkciót, fájdalmat? Mert ezek nekünk mind kellenek! Nekem kellenek! Itt, az óceán közepén mindenkinek kellenek! Hogy rend legyen a semmiben! A megállíthatatlan analóg fegyver! Ádám ilyeneket, meg hasonlókat ordított, ahogy a fény megvakította, a sugár leolvasztotta bőrét, ahogy kezei leváltak testéről, mikor próbált elevezni a fény elől. Fogai cseppfolyóssá váltak. Izmai elpattantak. Mindennek vége van. A QR kód leolvasó nem csippant.

- Ha keddig fel tudja mutatni a bérletét a Keleti pályaudvar irodájában, akkor visszafizetik a büntetését. Addig is, itt a csekk. Szép napot!

A vonat megállt Rákospalota-Újpest állomáson. Ádám fanyarú mosollyal nézte, ahogy a telefonja jobb felső sarkában felvillan az 5G jelzés. Kettéhajtotta a csekket, és betette egy húszezres mellé a tárcájába. 

Hegedűs Márton: "A kávét két cukorral iszom, sok tejjel. A kedvenc színem a zöld, és körte volt a jelem az óvodában. Nem szeretek bemutatkozást írni."