top of page

Ankét a fiatal irodalom metafizikai érdeklődéséről


A Nincs online folyóirat mindig is fontosnak tartotta, hogy olyan projekteknek adjon helyet, amely a fiatal kortárs irodalom feltérképezését tűzi ki céljaként, főleg ha egy olyan témában teszi ezt mint a metafizikai érdeklődés, az isteni, a transzcendens és az emberen túli kérdéseinek feldolgozásával. Ezért is örülünk, hogy Kertai Csenger minket keresett meg az alábbi projekttel, amiben kortársait kérdezi, egy többrészes ankét formájában.


Nincs online szerkesztőség



A fiatal irodalmi közegben érzékelek egy metafizikai érzékenységet, ami különböző formákban mutatkozik meg. Ennek kapcsán – a teljesség igénye nélkül – kérdeztem meg néhány fiatal szerzőt, hogy mit gondolnak a „metafizikai irodalom” mibenlétéről. A kérdések elég általánosak, mert azt gondolom, hogy nem tudományos igénnyel, hanem sokkal inkább olvasói tapasztalat eredményeképp fogalmazódtak meg bennem. Mégis, a válaszokban felfedezhető több közös pont, és talán körvonalazódni is kezd, hogy hol helyezi el ez a generáció azokat a terhelt fogalmakat mint a hit, a szorongás vagy az isten.


Köszönöm a Nincs Folyóiratnak, hogy platformot adtak ennek a kis projektnek!


Kertai Csenger


 

1.Milyen típusú metafizikai érdeklődést érzékelsz a fiatal kortárs irodalomban?


Balla Gergely: Nem tudok külön a fiatal kortárs irodalomról beszélni, sajnos annyira nem látok rá az egész szcénára, hogy így szét tudjam választani – túl szűk keresztmetszet lenne nekem. Ahogy tapasztalom, a metafizikai érdeklődés nem volt, nem is lesz, és most sem a fősodor, de a legfontosabb dolgok úgyis általában a periférián történnek. Halmai Tamás, Hegedűs Gyöngyi, Iancu Laura, Jász Attila, Oravecz Imre, Győrffy Ákos, Sirokai Mátyás, Visky András – csak néhány név azok közül, akik ma foglalkoznak ezzel a témával és szövegeik szerintem hosszú távon szerves részei lesznek a magyar szellemtörténetnek.


Élő Csenge Enikő: (Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy ebben az interjúban nem filozófiatörténeti szempontból beszélek a metafizikáról, én most itt Istenről beszélek.)


Azt hiszem, hogy egészen sokrétű, de alapvetően talán van pár kézzel fogható halmaz: egyik ilyen a klasszikusabb, „konzervatív” metafizikai érdeklődés, ami ontológiai kérdéseket nem vet fel, nem vitatja pl. az omnipotenciát, az omnipresenciát, ez talán a „tisztelet és megőrzés” halmaza, aztán van ennek az ellentéte, nyilván, a teljes tagadás, a tudomásul nem vétel, a kigyúnyolás halmaza; aztán persze van az örök szkepszis halmaza is, amiben egyben ugyanazokat a lételméleti kérdéseket is boncolgatják, amiket az első filozófia órán, csak versbe szedve, és vannak a kísérletezők halmazai, amikben ezek a dolgok mind keverednek, kiegészülnek. Azt hiszem, ők leginkább az áthidalhatóságot keresik a tagadás, a kételkedés, a vakhit, a sajátosra formált és „tiszta” hívőség között, tapasztalható és tapasztalhatatlan között. Szerintem itt történnek az izgalmas dolgok.


2. Mik az elsődleges kihívások és jellemzők egy transzcendens beszédmód kidolgozásában?


Balla Gergely: A legnagyobb kihívás az, hogy a legintenzívebb élmények és megtapasztalások e téren nem artikulálhatóak, így eleve egy kudarca ítélt kísérlet szavakba önteni azt a tartományt, melynek nagy része a nyelv horizontján túl található. A nyelv szintjére lerántani ezt a megélést olyan, mintha létrát adnánk a madárnak, pohár vízzel kínálnánk az Óceánt. Ez egy folyamatos küzdés, talán rész-sikerek vannak, amikor az alkotó azt érezheti, hogy tyúklépésekben araszol előre, és talán eggyel sűrűbbre tudta szőni a nyelv szövetét, mint legutóbb.


Élő Csenge Enikő: Legyen sajátos meg eredeti, írhatnám, de pont, hogy nem ez itt a lényeg, szerintem. Ez a fajta beszédmód valahol megköveteli a hagyományok nem csak ismeretét, de értését is, nem mintha más trend nem követelné meg mindezt, de Istenről mégiscsak mindenki hallott már, a biopoétikáról pl. nem. Aki Istenes verset ír, vállalja azt, hogy az utca embere is érteni fogja a versét, hogy nem csak a közegnek „dolgozik”. Itt is az a fontos szerintem, ami pl. a szerelmi költészetben, hogy arról szólunk, amiről már sokan, de mégis szólunk, még mindig szólunk, pedig nem tudom, lejárt lemez?

Szóval vállalni a feleslegesség kockázatát, ez az első dolog, amivel szembesülni kell a transzcendens beszédmód kidolgozásánál. (Meg persze az, hogy kerüld a közhelyeket, a giccset, az elcsépelt paneleket, de 2023-ban ezt mondani, leírni is maga a közhely, ezeket már mind tudjuk.) Van egy csomó eszközünk, az ima, a könyörgés, a bűnbánat, a segítségkérés stb., ezeknek alapvetően is van egy ájtatosságuk, nyelvtől függetlenül. Hiába írok csak bazdmegeket egy versbe, ha az a címe, hogy imádság, mindenképp ott lebeg a szöveg fölött a glória. De valahol meg ez a szép ebben, pl. a kontraszt kihasználása, a pozicionálás és annak váltakozása, ki, kihez szól és milyen az a hangnem, egyformaságra törekvő vagy végtelenül szeszélyes, radikális, trágár, bipoláris, bigott? Ki, kiben hisz, ha Isten bennem, van-e még feladatom egyáltalán? Miért beszélek róla, mi a célom vele: Emlékeztetni, téríteni, becsatlakozni, kitűnni, kiélni a feltűnési viszketegségem, utat találni, vissza találni, és még sorolhatnám. Ezek amellett, hogy végtelenül bugyután hangzanak, (így felsorolva főleg) szerintem a legfontosabb átgondolást igénylik a beszédmód kialakításához. Vagy lehet szórakozni azon, hogy fennakadsz ezeken a kérdéseken, és arról írsz, az is izgalmas, de az meg csak edzőtábor.


3. Szerinted hogyan reflektál a kor/mai irodalmi közeg a metafizikai érdeklődésre?


Balla Gergely: Amennyire én letapogatom, egy szűk, de elhivatott réteg érdeklődik igazán őszintén eziránt, és itt van is egy összetartás, de széles réteghez nem könnyű eljutni ilyen tartalmakkal, ugyanakkor akik ezen az úton indultak el, általában nem is azért írnak, hogy a külső terekben minél jobban tudjanak érvényesülni. Másik oldalról, ahogy Mányoki Endre mondta, a befogadónak is megvan a maga kockázata – ma nem sokan merik ezt bevállalni, a horgonnyal inkább a felszínbe kapaszkodnak, és nem engedik le a mélybe.


Élő Csenge Enikő: Mivel elég kevesen képviselik ténylegesen ezt az irányt, szinte semmi reflexiót nem tapasztalok a közegben, néhány dicsérő meg bíztató bókot leszámítva. Istenes verset nyilván sokan írnak, vagy mondhatom úgy is, hogy mindenki ír istenes verseket, a lényeg, hogy attól még hogy megnevezem, beleveszem egy szövegbe, nem történik semmi vagy szinte semmi. Isten nem egy költői eszköz.


4. Hogyan lehet ma relevánsan beszélni Istenről?


Balla Gergely: Aki a dolgok legbelsőbb magját ki tudja tapogatni és a szöveget minél kevésbé hígítja fel, az kortól függetlenül mindig releváns lesz.


Élő Csenge Enikő: Amit már említettem, szerintem az átjárhatóságot hangsúlyozva kételkedés és sziklaszilárdság között. De ez borzalmasan nehéz, főleg egy olyan helyen, ahol tizenkét éve Isten és a kereszténység szellemében próbálnak minket gyűlöletre nevelni. De például daccal, mindezzel szemben, még Vele szemben is.


5. Vallásos, transzcendens, metafizikai, istenes költészet. Melyik a fontos számodra ezek közül, és miért?


Balla Gergely: Azt keresem, hogy a különböző korokban, kultúrákban kik azok, akik olyan élményekről próbáltak a szavak szintjén beszélni, melyeket én is átéltem. Kik azok, akik még könnyedén lebegnek ott, ahol én már jócskán dadogni kezdek, akiknek a nyelv horizontja sokkal messzebbre mutat, mint ami számomra belátható. A fent említett négy fogalom közül mindegyiknek van közös metszéspontja, és emiatt nehéz is teljesen elválasztani egymástól ezeket – mindegyikben megtalálom az értéket és amiből meríteni tudok.


Élő Csenge Enikő: Elég egyértelmű, azt hiszem: istenes. És azért mert, Belőle vagyok, Benne élek, róla akarok csak beszélni, vagyis általa mindenről.


6. Milyen hagyományokra támaszkodsz és mik a kortárs inspirációid? / Számodra melyik a legfontosabb aspektusa a transzcendenciának?


Balla Gergely: A legfontosabb aspektusa a személyes megtapasztalása ennek a személytelenségnek. Az, hogy utána ebből mi zsilipelődik át rajtam, és torzultan ugyan, de megjelenik szöveg, vagy dal formájában, elhanyagolható. A keresztény hagyomány, Ó- és Újszövetség egyaránt, szúfi misztika, zsidó misztika (Kabbala), védikus írások, buddhista hagyomány – ezeket mind olvasom és kutatom, hatnak rám. Kortársak közül a fentebb említett neveket mondanám újra.


Élő Csenge Enikő: A kappadókiai atyákra, az újplatonistákra, Petrire, Pilinszkyre, Faludyra, Dsidára. Többek között Tandori, Borbély Szilárd, Turi Tímea, Izsó Zita.


7. Gondolatkísérlet: Milyen következményekkel jár a határ megszüntetése az Istenről beszélő szubjektum és az Isten között?


Balla Gergely: Nem csak következménye, hanem előfeltétele is: úgy érzem nem lehet a szavak síkjára átvinni ezt az élményt.


Élő Csenge Enikő: Létezővé válik a szabadság. Ez elég para. (De jó fajta para.)








Élő Csenge Enikő: Élő Csenge Enikő 1992-ben született Sopronban. Verset és prózát ír, 2018 óta kreatív írást tanít gyerekeknek. Jelenleg az ELTE BTK Filozófiatudományi Doktori Iskola hallgatója. Balla Gergely: Zenész, a Platon Karatev gitárosa és énekese, a banda Partért kiáltó albumának azonos nevű kötetének a szerzője, amely 2022-ben jelent meg a Prae Kiadó gondozásában.

 

Kertai Csenger: 1995-ben született, költő, szerkesztő. Legutóbbi kötetet 2023-ban jelent meg B. rövid élete címmel, a Napkút Kiadó gondozásában.


Az előző részek itt olvashatóak: 1 (Bodor Emese - Puskás Dániel): Ankét a fiatal irodalom metafizikai érdeklődéséről - 1. rész /Bodor - Puskás/ (nincs.online)

0 comments
hélóóó.png
bottom of page