top of page

Hidi Boglárka

Olvass el!


Üdvözöllek kedves Olvasóm, kérlek, ne menj el, olvass! Tudom, elsőre ijesztő, mintha láthatatlan kéz tollából folynának ERRE a papírra, egymás után a betűk. Nem vagyok láthatatlan, de elhagytam emberi testemet, már így kommunikálok.


Nem véletlenül kerültem éppen hozzád: kiválasztottalak. Ismerlek, és tudom, hogy őrületesen vágysz valamire. Én is ugyanúgy kezdtem, és végül megkaptam, amit kívántam, ebből szólok most hozzád. Azért vagyok ITT, hogy segítsek neked.


Maradtál, tehát felkeltettem az érdeklődésedet. Könnyedén megkaphatod, amit szeretnél. Csak két szabály van. Máris ismertetem veled, de amint elolvasod, be kell tartanod őket. Készülj fel egy kicsit ITT, majd haladj tovább.


Első szabály: legyél boldog, és maradj az végig! Olyan dolgokat fogok tőled kérni, ami boldogtalanul iszonyatos kínokat okozhat.

Második szabály: erősen koncentrálj arra, amire a legjobban vágysz EBBEN a pillanatban. (Nézz ki MOST a szövegből, bámulj ki a semmibe, képzeld el, hogy már teljesült a kívánságod, mosolyodj el, és térj vissza IDE.) Remélem nem hazudtál magadnak, úgy nem fog működni.


A bekezdés után lépésről lépésre írom majd, mit kell tenned, hogy te is ideérj, és teljesüljön leghőbb vágyad. Neked csak annyi a dolgod, hogy becsületesen betartod a fentebb lefektetett szabályokat, és követed az utasításaimat, bármilyen szokatlannak is tűnnek azok.


Kezdjük el!

Az első lépés taktikai: szakítsd ki az orrod az arcodból. (Ne izgulj, csináld!) Hallom már, ahogy lassan elenged körülötte a bőr. Szeretem ezt a hangot, mintha textilt tépne valaki. Azonnal rájössz, miért elengedhetetlen ezzel kezdeni.

Én tényleg a legjobbat szeretném neked. Kérem a lábadat is: törd el, és húzd ki tövestül nekem. Hadd recsegjen-ropogjon! (Támaszkodj a két szabályra.) Az inaknál a legnehezebb, teljes erődből tépd, már nem kell kímélned magad. Nem tartod csodálatosnak, hogy ez a rengeteg, sűrű, vörös massza belőled bugyog ki? Mindent elárasztasz. Magadban fürdesz. Nagyon jól csinálod, így tovább! Most kérem az összes hajad: tincsenként húzd ki, gyors és erős mozdulatokkal. Ügyesen betartod a szabályokat, ezért nem a fájdalomtól könnyezel, csak az idegek játszanak a szemedben. (Miközben átadod nekem a hajad, hangosan sorold el, milyen érzések fognak kavarogni benned, mikor teljesül a kívánságod!) Szép kopasz lettél. Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? Utoljára van szükséged a kezeidre: markolj a hasadba velük. Szabadulj meg a bőrtől, és pucold ki magad. (Tudod, mire kell összpontosítanod. Lássam azt a mosolyt!) Nem gondoltad volna, hogy ilyen hosszú a beled, igaz? Sorakoztasd fel a maradékot: gyomor, epe máj. Ugye, hogy egyre könnyebb, ahogy szép lassan megszabadulsz magadtól? Kevés maradt hátra, mint láthatod. Jöhetnek a kezek. Az elsőnél könnyű, a másodikhoz viszont fel kell találnod magad. Hm, érdekes megoldás, de szép szökőkút lett belőled. (Nagyon jól bírod, mert betartod a szabályokat.) A végére érkeztünk. A következő lesz az utolsó mondatom, úgyhogy jól figyelj rá. Ha a ponthoz érkeztél, gurítsd be a fejedet is, és cseréljünk helyet.


Üdvözöllek!






































Hidi Boglárka a nevem. Kisgyerekkorom óta érdekel a színház. A gimnáziumot már specifikusan úgy választottam ki, hogy minél többet kapjak a színházból. Aztán az ELTE-re mentem, ahol már harmadik éve még komolyabb és elméletibb rálátást, valamint kritikusabb gondolkodást tanulhatok a színházról. Emellett pedig mindig írogattam ezt-azt, de csak pár éve támadt az az igényem, hogy ne csak én olvassam őket. (Kevésbé formális információk: gyakran néznek Opitz Barbinak az utcán, nem az idomaim, hanem a hajam miatt; dühítenek a nejlonzacskók, a tömegközlekedés és az óraátállítás. Az elmúlt időben pedig életem egyre nagyobb részét teszi ki a poszthumanizmus, és az ezen való gondolkodás.)

0 comments

Recent Posts

See All

Opmerkingen


hélóóó.png
bottom of page