Hetvenhét Cerceruska Brecsók Blanka nem voltál halottabb mint máskor vasárnap vágtalak le a kötélről szemeidben fekete kórók altatták fiaik szád széle felívelt mint évekkel ezelőtt először újra nyugodt megművelt tenger voltál ringatóztál mint bölcsők fejedben gondoltam asszonyok sírtak ablakok csapódtak be hideg volt a szobában huzat fújta a lepedők szélét este még körbe forogtunk és labdával céloztunk partok felé ahol a többiek voltak hátadról lefelé futott hét