Masri Mona Aicha

Brief

Tök feleslegesen írtam a levelet. Mamus szerint csak az kap karácsonykor ajándékot, aki jól viselkedik. Mert csak annak van a szívében a Kisjézus. Én nem tudom, hogy a Kisjézus pontosan hol van. Mamus szerint a szívünkben, a lelkész azt mondta, az Atyánál, az ének szerint a jászolban. A lelkésznéni hosszan magyarázta a gyerekistentiszteleten. Jászol, bölcsek, pásztorok, a képen borjak bámulják a Kisjézust. Engem az érdekelt, hogy lehet lelkész egy néni. Eddig csak lelkész bácsikat láttam, és eddig nem is mondtuk, hogy bácsi, hanem csak azt, hogy lelkész.

A Kisjézus dolog fura. Ott van a jászolban, a szívekben, az Atyánál, a templomban, a templomon kívül, elolvassa a levelet, amit írok neki, vagy nem olvassa el, meg ott a fa alatt, sőt, Peti azt hiszi, ő hozza a fát. Kata azt mondta tornaóra előtt, amikor az öltözőknél álltunk, és úgy csináltam, mint aki nem Kata szőke haját nézi, hogy Peti hazudik.

A Kisjézus nem hoz fát, a fát köztudottan az angyalaival küldi. Csilingelnek, kimegyünk, és ott a feldíszített fa a nappaliban. Azt is megfigyelte, hogy egyik évben aranyszínű csillag van a tetején, a másikban meg ciklámen színű csúcsdísz. Kata szeret ilyen szavakat használni, hogy ciklámen, ezek lányos szavak. Vannak fiús szavak, amiket mi értünk, ilyen a szöglet vagy a hengerfej.

Nem mondtam Katának, de párszor láttam, amikor apu befaragta a fát a karácsonyfatartóba, és apu nem csilingel, és nem énekel, viszont mond olyanokat, amiket nekem nem szabadna, mert csúnyák, és ilyenkor anyu mindig mondja, hogy ne a gyerek előtt, Lajos, ne káromkodj, Lajos, meg hogy fogd már be azt a nagy.

Minden a tornaóra után történt. Cooper-teszt volt, tizenkét perc alatt hat és fél kört futottam, Peti nyolcat. Rozi számolta, fehér strigulákat húzott a sportcsarnok táblájára, az ötödikkel srégen áthúzta az előző négyet.

Mindenki tudja, hogy Rozi szerelmes Petibe, hétnél többet biztos nem futott. A tanár elhiszi, szép volt, ötös. Peti kihúzza magát, az öltözőben gúnyolódni kezd, hogy mazsola vagy Aladár, gyenge kis mazsola, az ilyeneknek nem hoz a Kisjézus semmit, a leveledet sem olvassa.

Én mondtam neki, hogy tiszta hülye, és ő a mazsola, mert rosszul tudja, a fát nem a Kisjézus hozza, hanem az apja faragja be, és vegye tudomásul, a Kisjézus olvassa a levelem. Peti levette a Fradi mezét, amit tesiórán hord, és nekem vágta, hogy én vagyok a hülye, mert hozzájuk a Kisjézus hozza, csak hozzánk nem. Különben is, hogy hozná az apja, amikor neki nincs is apja.

Én meg mondtam, hogy igenis ő a hülye, és vigye innen a büdös mezét. Apja meg mindenkinek van, csak neki nem tudni, ki, mert az anyja egy kurva. Petinek lendül a keze, félreugrom, a szekrényhez nyomja a fejemet, én a gyomrát ütöm. Kata az ajtónál áll, sír és kiabál, hogy, ha ez igaz, akkor az egész egy hazugság, az angyalok, a csillogó fa, és a Kisjézus nem is létezik.

Julika néni klaffogó cipőjét halljuk a folyosóról. Mi ez a lárma, Peti kezdte, nem igaz, hagyjátok abba, megütött, csúnyán beszélt, kérjetek bocsánatot, soha többet, ígérem. Most már biztos nem olvassa. Peti miatt van az egész. Biztos nem jön haza apu karácsonyra. Franciaországba vagy a németekhez visz valamit a kamionnal. Karácsonykor én vigyázok anyura és mamusra, lehet, a fát is faraghatom. Mamust két hete az istentisztelet után kérdeztem, hogy hazajön-e apu, inkább arról beszéljünk, hogy milyen sütit akarsz az ünnepre, mondta. Bejglit, méterest és Lajcsit, mire mamus, hogy a méteres meg a Lajcsi majdnem ugyanaz, mondjak mást. Mindegy, amilyet apu szeret.

Kata után mentem a felsős folyosóra, a biológia-szertárba, mindig bezárkózik a döglött bogarak közé. A szeme feldagadt a sírástól, ilyenkor a szája még pirosabb. Samu lábánál ült. Utálom a csontvázakat, de odaültem, éreztem Kata illatát. Édes, epres, talán a sampon miatt. Neki van a legfinomabb illata az egész osztályban. Kértem, hogy ne haragudjon, csak Petit akartam átverni, és persze, hogy az angyalok hozzák a fát. Nekem van is angyaltollam, tavaly találtuk, amikor mamus elejtette a tálcát, és a konyhakövön gurultak a rumosgombócok. Szeretem a rumosgombócot, mondta Kata és fejét a vállamra hajtotta. Mesélj a tollról. Fehér, nem puha, de elhozom neked, csak ne sírj. Rám nézett a püffedt, nagy kék szemével, a kisujját nyújtotta, eskü, hogy angyaltoll, kérdezte, eskü, adtam a kisujjam. Ez ilyen férfidolog, apu szerint vigyázni kell a nőkre.

Mamus tegnap bejelentette, nem megyünk idén karácsonykor templomba, hanem online hallgatjuk a lelkészt, meg a lelkésznénit, és úgy fogunk imádkozni, meg énekelni, és ünnepeljük a Kisjézus születését, így mondta, hogy a születését ünnepeljük. Hogy van ez a Kisjézus dolog, kérdeztem. Hogyhogy hogy van, nézett rám. Ott van mindenhol, a jászolban, az Atyánál, a szívekben, pedig még meg sem született. Hogy van ez? Mamus elém tolta kistányéron a süteményszéleket, egyél szépen.

Kértem anyut, adja oda azt a nagy fehér libatollat, amivel a pókhálót szokta lesepregetni, minek az neked, kérdezte, elviszem Katának. Furcsán nézett, ideadta, a széle szürke, majd azt mondom, a szmog miatt. Anyu rám szólt, hogy nem mehetek sehova, mert a járvány. Nehezen, de megengedte, hogy Katáék postaládájába tűzzem.

Nem esik a hó, de latyakos az utca. Katáék postaládája piros és németül van ráírva, hogy Brief, mert fél éve apu talált pár postaládát, amit a németek kidobtak, teljesen jó állapotban vannak, mondta. Jutott Katáéknak, meg szemközt a Julika néniéknek, sőt még a Foltos Józsi bácsinak is, pedig ő mindenkivel undok. Az van a ládákon, hogy Brief. Beteszem a tollat, a szélesebb része kilóg, nem baj.

Hazafelé a járdaszegélyen egyik lábam közvetlenül a másik elé teszem, ha kibillenek az egyensúlyból, veszítek. Imádkozom, tudom, ma van a Kisjézus születésnapja, és én igazán nem akarom őt zavarni ezen a napon, még az sem gond, hogy nem esik a hó, vagy nem láthattam Katát, és semmi karácsonyhangulat nincs, de olyan jó lenne, ha apu. És nem kell más, és bocsánat a csúnya szavakért, és hogy hazudtam Katának.

A kapuban érzem a halászléillatot, a nadrágom alja sáros, anyu biztos leszid, látom a feldíszített fát és egy pár negyvenhatos bakancsot a küszöb előtt.

Masri Mona Aicha, író, református lelkipásztor. 1993-ban született Budapesten.