A Nincs online folyóirat állandó reflexiós bázisa a Beltér, a Kritika rovat alrovata. A hetente kétszer megjelenő reflexiók a folyóiratban közölt verseket és prózákat szemrevételezik, maximum 300 szóban. Az így létrejövő szövegek célja, hogy az első impresszió erejével felhívja a figyelmet a textusok erősségeire és esetlegesen opciókat nyújtson a gyengeségek kiküszöbölésére. A Beltér kritikusai Tóth Ramóna Mirtill, Szabó Máté, Pinczési Botond és Szűcs Anna Emília.

Szűcs Anna Emília reflexiója

Papp Ákos - Gyere ülj mellém

Dolgozom egy gyárban,

a csarnokban köd gomolyog,

ablakrésen át rozsdás sínpályák,

arcomra száradt sorok.

Egy gyár dolgozik bennem,

konyhagőzben ziháló lehelet,

szám szélén kenyérmorzsa,

sparhelten üres lábas,

látod, megéhezem írás közben,

ilyenkor házfal tövébe nehezülnek a versek.

Bomlik a lélek, a pocsolya rezzenéstelen tűri arcomat,

udvarunk virágzik, sárban gyökerem

Gyere, ülj mellém, anyám itt felejtett

ebben a megrekedt világban!

Kissé pátoszos felhang, egyébként metafizikai kérdéskör, mindez a célnak éppen megfelelő költői képek és alakzatok közé ágyazva – érzeteim szerint a vers jólformált, jól megkomponált és kimunkált, mégsem elég mély anyag. A „gyárban dolgozás” motívumának kiemelése és „befordítása” a lírai megszólaló belső terébe, és ezzel fizikailag történő teljes azonosíthatósága és önkéntes azonosulása, (ami ezzel már egyből utal a mentális megfelelésre is) a Szabó Lőrinc-versekben vázolt problémakörre emlékeztet, tehát régi toposz a magyar irodalmi hagyományban és most újra virágkorát éli.

Ettől függetlenül abszolút kimeríthetetlen témakör, ahogy az ebben a versben is megmutatkozik, bár a gyár-kép kibontásában véleményem szerint talán több potenciál is rejlene – számomra valahogy nem elég kielégítő az egymástól látszólag teljesen független képek felsorolás jellegű egymásután hullámzása. Lehet, hogy ez esetben célravezetőbb lett volna az egy motívumra épülő (pl. gyár) képvezetés, vagy egy hosszabb versben történő megfogalmazásuk és továbbfejtésük, mert bár önmagukban nagyon eltaláltak a képek, talán így együtt túlságosan széttartóak lesznek. Mindemellett azonban kiemelném ezeknek a képeknek az asszociatív és atmoszférateremtő jellegét, amely talán a vers egyik legerősebb vonása.

Szűcs Anna Emília vagyok, családom negyedik Emília nevet viselő tagja. Harmadéves magyar szakos hallgatóként próbálok önmegvalósítás helyett önmegismerni elsősorban. Vegetáriánus vagyok, nem szeretem a tejet. Minden fontosat nem tudnék elmondani magamról. A nőnemű népesség zöld szemmel rendelkező polgáraként élek 21 éve.