Oroszi Blanka

A nap és minden csillag (regényrészlet)

Május 10., szerda

Pleiades, V. körzet, G12-es szektor, Otthon

Drága Múzsa!

Pirkadatkor az énekesmadarak csiviteléssel köszöntötték az égbolt peremén felderengő hajnalpírt, a tévé egyetlen csatornáján a minap elfogott szabadságharcosok kivégzését sugározták, én pedig a csészémben kavargó teafűből próbáltam kiolvasni a sorsomat.

A tavalyi szüretből megmaradt kiskanálnyi szárított levél öt perc elteltével sem kölcsönzött igazán zamatos ízt az italomnak, amit különösebben nem bánok, hiszen a tasszeográfia szellemisége jóval túlmutat a teaművészet élményvilágán. Ezt olvasva a nővérem persze a fejét ingatná; csupán megboldogult dédanyánk iránti tiszteletből engedte,hogy megtartsam a tavaszi nagytakarítás során előkerült okkultista enciklopédiát, a Thriaí nagykönyvét. Még csak álmodni sem mertem volna arról, hogy Theodora valaha is érdeklődést mutat majd a tarot jóslás iránt, habár lelkesedése mögött sejtésem szerint inkább az állt, hogy kártyapakli híján kénytelen leszek végül magam megfesteni a Nagy és Kis Arkánum lapjait, a testvérem pedig világ életében kevés dolgot értékelt többre a művészetnél és a szépségnél. Amíg el nem készülnek, addig a teafűolvasással kísérletezem – a tenyérjóslásra aligha tudnám rávenni Dót. Teázás közben Theodora tekintete visszavisszakalandozik a mézes csuporra, amivel Mrs. Brown tegnap este beállított hozzánk. Kíváncsi lennék, a nővérem az aromák összhangját hiányolja a teájából, és csupán rám való tekintettel hallgat róla, vagy éppen azon elmélkedik, miként változott meg az elmúlt másfél évben az asszonyhoz fűződő viszonya.

Mrs. Brown egészen addig mélységesen megvetette Theodorát, míg zsoldoskatona fiát, Stephent bevetés közben fejsérülés nem érte, aminek következtében elfelejtett olvasni, számolni és beszélni, sőt kezdetben még a saját anyját sem ismerte fel. Az idős asszony egy kicsinyke gyümölcsös és méhészet büszke tulajdonosa volt, a birtokból származó jövedelem azonban a magas terményadó és egy szem gyermeke keresetkiesésével messze elmaradt a boldogulásukhoz szükséges feltételektől. Stephent a depressziója ágyhoz láncolta, a napszámosokat el kellett bocsátaniuk, rabszolgákra soha nem is tellett a bérükből, ezért hónapokig Mrs. Brown és várandós menye munkálta a földeket, mígnem egyszer csak az asszony megjelent a házunk küszöbén, és térdre borulva segítségért könyörgött a testvéremnek. Theodora onnantól fogva egy éven keresztül minden hajnalban és esténként a munkája végeztével is átjárt hozzájuk Stephent tanítani. Áldozatos munkájának gyümölcse tavaly szeptemberben érett be, mikor a férfi állást kapott a körzet autógyárában.

Mrs. Brown évtizedeken át dicsőítette a Tanácsot, és csupán élete alkonyán kellett szembesülnie azzal, hogy a diktatórikus rendszerek a leghűségesebb híveiknek is könnyen hátat fordítanak, ha már nincsenek hasznukra. Az asszony, aki egykor a szolgákat és a munkásokat mocskolta, most minden megtakarított pénzét az ő támogatásukra költi. Első két lányunokája születésekor keservesen károgott, a harmadiknál már zokogott a boldogságtól, hiszen ez azt jelentette, hogy mindegyik gyermek elkerülte a sorkatonaságot, ráadásul később az iskolában Theodora taníthatja majd őket. Régebben lépten-nyomon mindenféle lázító hazaárulónak hordta el a családom tagjait, de egy hete sincs, hogy a piacon megcibálta az egyik kofát, aki becsmérlő megjegyzéseket tett Theodorára.

A fia ellenben egyetlen egyszer sem fejezte ki a háláját, sőt mintha azóta csak még inkább meggyűlölt volna bennünket. Nem hiszem, hogy valaha is meg fogja tudni bocsátani Dónak, hogy szerencsétlen sorsát jóra fordította. Theodora mindig azt mondogatta: „Amikor már úgy érezzük, magunkra maradtunk a végtelen ürességben, mert az isteneink meghaltak és a bálványaink leomlottak, valaki azonban mégis kinyújtja a karját felénk, akkor végre elkezdünk hinni önmagunkban, egymásban, az emberiségben.” Stephen hiába fordítja el a mai napig látványosan a tekintetét vagy hallgat el a jelenlétében, a nővérem újra és újra kinyújtja a karját felé, mindig mosolyogva köszönti, és a kislányai felől érdeklődik; illedelmes, elnéző és kedves vele, ahogy mindenki mással is. Valamint pontos, ezért sem várja meg, hogy megfejtsem a jövőjét, hanem összekócolja a hajamat, aztán a következő pillanatban már itt sincs.

Kezdjük a saját csészémmel; a bika havában egy hollót látok, ami rossz hírt, viszont új kezdetet jelképez, a szűz jegyében talán egy futó vadnyulat lehet kivenni, tehát utazás áll előttem, aztán onnantól egészen a skorpió időszakáig egy pár cseresznye terül el a porcelánon, vagyis új barátokra és szerelmekre teszek szert.

Új kezdet, ami egy utazással indul és barátságba, valamint románcba torkollik – Theodora visongva nevetne ezen a bárkire ráaggatható, felszínes jóslaton.

Nézzük, vajon mit tartogat számára a jövő? Egyetlen jel van a bögréje legalján; egy kereszt.

Jelentése: halál.

Oroszi Blanka (1999–) pszichológiai mesterszakot végeztem a Szegedi Tudományegyetemen 2025-ban. A művészetek, különösen a festés és írás egészen kislány korom óta foglalkoztat. Első könyvemet, A nap és minden csillag című regényt 2016-ban kezdtem el írni, 2025-re csiszoltam véglegesre.