Lázár Fruzsina

Akt


A fehér papírlapra nyomtatott hirdetés már napok óta a faliújságon lóg, Zsizsi azóta napjában kétszer – az előadóba menet és visszafelé – elhalad mellette.


Végzős szobrász hallgatók keresnek modellt. Fizetés: 10000 forint/nap.

Alatta egy telefonszám a jelentkezőknek.


Zsizsit napok óta piszkálja a gondolat, hogy jelentkezzen-e. Tízezer forint jó pénz, a kocsmában négy nap alatt is alig keres ennyit, igaz, hogy csak részmunkaidős, és az is igaz, hogy csak takarítani szokott. Itt meg egész nap csak ülni kell, kecsesen és szótlanul, néha belekortyolni egy pohár vízbe, nézni, ahogy formálódnak az őt mintázó alkotások.


Csütörtökön telefonál. Álmos fiúhang szól bele.

– Tessék.

– Modellnek szeretnék jelentkezni.

– Hogy hívnak?

– Zsizsi.

– Mi?

– Erzsébet. Zsizsi. Ez egy becenév.

– Oké.

– Jó az Erzsébet is.

– Elmúltál tizennyolc éves?

– Persze.

– Ja, jó. Mert akt.

– Tessék?

– Akt. Meztelenül kell modellt állni.

Zsizsi hallgat. A hirdetést bámulja, újra és újra elolvassa azt a másfél sort, keresi a szót, ami elkerülte a figyelmét. Nem találja.

– Értem.

– Holnap már tudsz jönni. Az egyetemi szobrászműhelybe. Tudod, hol van?

– Tudom.

– Jó. Szia.


Zsizsi hazamegy. Hazafelé akaratlanul is elképzeli az embereket aktmodellként. Az aktatáskás férfit a villamos csuklójában, a festett vörös hajú nőt kutyával. Gondolatban lecsupaszítva mindegyikük kisebbnek és jelentéktelenebbnek tűnik. Zsizsi nem akarja így érezni magát.


Otthon a tükör előtt levetkőzik. Követi a teste vonalait.

Milyen sápadt a bőröm, gondolja. És a csípőcsontom furcsán domborodik. Az egyik mellem sokkal nagyobbnak tűnik, mint a másik, a köldököm felett ez a két anyajegy olyan, mint egy konnektor. Vagy egy furcsa, orr nélküli arc két óriási pupillás szemei. Tökéletlen.


Egy szobrásznak mindez csak alapanyag. Feladat. A testrészeire fog figyelni, az arányaira. Nem rá, nem arra, hogy ő egy élő ember, aki hirtelen túlságosan is tudatában van a létezése fizikai kiterjedésének.


Nem tudja legyűrni a szorongást. Háromszor is a telefonhoz nyúl, hogy lemondja, de képtelen rá. Azt hinnék, megijedt, vagy ami még rosszabb, szégyellős.

Fázni kezd, hideg van a szobában.


Végül Zsizsi elalszik. Hajnalban ébred, elgémberedett nyakkal, libabőrösen. Magára terít még egy takarót. Azt álmodja, hogy agyagból van, gyúrják és alakítják, mustrálják tetőtől talpig, hol kell még megformázni, és neki ezt tehetetlenül tűrnie kell.

Reggel arcmosás közben tompa és meleg fájdalom terjed szét a hasában. Leguggol a földre, hintázik a sarkán. Még nincs itt az idő, gondolja, még legalább három nap hátravan.


Nézi a naptárat, számolgat. A fájdalom egyre erősebb, csak a szokásos. Gyógyszerért kutat a fiókban.

Telefonálnia kell, így nem tud menni. Tehetetlenség és megkönnyebbülés, Zsizsi sírva fakad.

Tárcsáz. A fiúhang most is ugyanolyan álmos.

– Szia.

– Zsizsi, ugye?

– Nem tudok menni.

Jelentőségteljes csend.

– Nem akarod bevállalni, mi?

– Nem, én csak…

– Érthető. Amúgy ezért nem írjuk bele a hirdetésbe sem.

Zsizsi a tenyerében rázogatja a fájdalomcsillapítót. A fiú nem dühös.

– A jövő héten viszont ráérek – mondja hirtelen.

Hümmögés.

– Oké. Ugyanígy péntek. Délután egy óra.

Zsizsi bólint, mintha ott lenne a másik. Leteszik.


Visszaalszik még néhány órára, zuhanós, mély alvással. Délben ébred, reggelizik, üldögél, majd lassan elindul dolgozni.

Alaposan felmossa a padlót a kocsmában. Mindig nyitás előtt dolgozik, a dolga ennyi: felmosás, a székek elrendezése, a vécék ellenőrzése – van-e kéztörlő, papír, szemeteszsák.

Takarítás közben annyira a gondolataiba merül, hogy észre sem veszi, tornacipőjével elmosódó sárnyomot hagy a már tiszta, nedvesen csillogó kőlapokon.


Miért mondtam igent? Hiszen megrémít már a gondolat is, korholja magát. Nem kellett volna felajánlanom, hogy máskor is tudok menni. Mintha a meztelenséggel minden feltárulna, nem csak a külsőségek, de a belül mozgolódó gondolatok is. Ebben nem az a legfélelmetesebb, hogy léteznek, hanem hogy nincs kontrollom afelett, ki fér hozzájuk. És mit gondol róluk.


Zsizsi megáll, és körbenéz a helyiségben. Látja, hogy teljesen összevissza dolgozott, a fehér padlón mindenütt az ő lábnyomai sötétlenek. Idegesen belenyomja a felmosót a vödörbe, habos víz loccsan, fröcsög mindenfelé.

– Elég ebből – mondja hangosan. – Szedd már össze magad.

Újra elkezdi, közben lenéz a karjában dolgozó izmokra, a mozdulatokhoz ruganyosan igazodó bőrre a kézfején.

Végül is, gondolja, ha eltekintünk ettől az összes homályos lelki dologtól, van ebben valami iszonyúan felszabadító. Levetkőzni. Ráadásul idegenek előtt. Ehhez át kell lépnem a gátlásaimat, de azt lehunyt szemmel is megtehetem, nem igaz?


Egy hét múlva egy óra előtt tíz perccel már ott toporog a műterem előtt. Az álmos hangú fiú nem sokkal később érkezik, kezet fognak, bemennek a terembe. A fiú mindent megmutat Zsizsinek: ide teheti a cuccát, itt vetkőzzön majd le, ezt a fürdőköpenyt nyugodtan felveheti, mindig kimossák használat előtt, nem kér egy kis vizet?, nemsokára kezdünk is, nyugi, nem kell izgulni.

Zsizsi zavartan megvonja a vállát, megkérdezi, hogy mennyi ideig tart, mert négyre mennie kell dolgozni. A fiú azt mondja, nem gond. Legfeljebb a jövő héten folytatják.


Jönnek a szobrászhallgatók, szemüveges lányok, kedves arcú fiúk. Zsizsi leveszi a ruháit, a fürdőköpenyt magára teríti, kikukucskál a függöny mögül. Mindenki előkészítette az agyagot, eszközöket, maszatos kötényben ülnek, halkan beszélgetnek. Halvány izgatottság terjeng a levegőben.


Középen áll a szék, amin ülni fog, rajta egy párna. Most már nincs visszaút. Néma, apró sóhajjal, a végérvényesség nyugalmával kicsatolja a melltartóját.

– Ja, ezt nem mondtam, a fehérnemű maradhat – szól be az álmos hangú fiú. – Úgyis a nagyobb részletekkel kezdünk.















Lázár Fruzsina vagyok, huszonhárom éves, és szeretem azt hinni, hogy sosem lehetek elég mély, elég művelt, elég nyitott a világra, habár emiatt néha talán túl sokat várok magamtól és másoktól is. Általában szívesebben írok, mint beszélek, és gyakran dolgozom bele az álmaimat egy-egy írásomba. Lenyűgöz az irodalomban jelenlévő világok végtelensége, saját műveimmel én is ehhez igyekszem valahogy kapcsolódni. Amikor nem írok, akkor olvasok, vízfestékekkel kísérletezem, sakkozom vagy a lovardában múlatom az időm.

0 comments

Recent Posts

See All
Kollázsok6.jpg
arrow&v