Bódi Péter Hexagon (regényrészlet) Hirtelen villanás, amitől aztán homályosan látok, majd egy különböző színekben vibráló csőben találom magam, és zuhanni kezdek. Először jobbra, majd balra kanyarodok, de sosem érek a cső felületéhez, mintha valami különös erő középen tartana. Gyorsulok, majd a cső kilő magából, és ahogy körbenézek, nem látok konkrét formákat, csak elmosódó fényeket. Lelassulok. Először mintha úszna a testem, majd lebegni kezdek, miközben kitisztul a látásom

Szalai Panni Falazósdi Itt fogom megismerni a testét , közölte velem a lány, minden további nélkül. Korábban csak settenkedett mellettem a lépcsőn, átlátszó hálóingben, csipás arccal: ebben volt, amikor lejött a csengetésemre. Mintha megérzett volna; tenyerébe vette az őrizetlen gangudvarra beguruló motorkereket. Kitámasztottam, leszálltam. Először kezet rázott velem, aztán arcával hirtelen közelebb nyomakodott, komolyan-révedőn szemezett velem úgy tizenegy másodpercig, fel

Szvoren Eszter Tenger Gyere, mutatok valamit, súgta fülembe nagymamám, aztán felkapott, és besietett velem a nappaliba. A tévé képernyőjén vastagon álló porba rajzolgattam, ő görnyedt háttal matatott az üvegvitrinben. Egy szomorú arcra gondoltam. Egyszerre rányomtam mindkét mutatóujjamat a képernyőre, aztán a bal középsővel alágörbítettem a szomorúságot. Milyen jó, hogy nem mostam kezet a lekváros palacsinta után, gondoltam, így sokkal tovább megmarad a rajzom. Mindenki látha