Tóth Alíz

Öltésnek lenni a társadalom szövetén – Túlélési Stratégiák IV. 

A Lehetőségek tere ad otthont a Túlélési stratégiák IV. címet viselő programsorozatnak, melynek keretén belül februárban és márciusban két-két alkalommal mutatják be művészek a munkáikat és a kész munkák mögött álló alkotói folyamatokat. A meghívott művészek egy-egy prezentációt és workshopot tartanak, ahol az érdeklődők megismerhetik az általuk alkalmazott különféle technikákat. Az idei programsorozat hívószavát, a „társadalmi szövetet” Rozsika Parker brit feminista művészettörténész The subversive stitch című könyve ihlette. Parker azt vizsgálta, hogyan vált a hagyományosan nők által végzett kézi- és textilmunka az ellenállás szimbólumává és eszközévé. 

A textilmegmunkálás és a kézimunkák (fonás, szövés, hímzés stb.) a népművészetben gyökereznek, majd innen kezdtek szélesebb körben is elterjedtté válni az 1960-as évektől kezdődően. Az anyagok megmunkálása mellett a kézimunkákkal való foglalkozás már a kezdetektől társasági eseményként is működött, ahol a közösség tagjai együtt tudtak lenni, miközben átadták egymásnak a fonás vagy szövés különféle fortélyait. Mára a textilmunka a hagyományőrzés mellett a női közösséget és az ellenállást is jelképezi. Napjainkban trenddé vált a textil alapú képzőművészet, egyre több művész választja ezen technikák beemelését műveibe; azonban e  művészeti ág elismerése és kanonizálása még a mai napig várat magára. Ennek a problémának a gyökere talán az iparművészet, vagyis az alkalmazott művészet és a magas művészet oppozíciójában és alá-fölérendelt viszonyában keresendő. 

A Túlélési stratégiák idei négy alkalma a különféle textilanyagokon keresztül reflektál az egyénre, és azokra a szociokulturális hatásokra és tényezőkre, amelyek az identitást formálják. Az individuum megőrzésének kiemelten fontos tényezője azoknak a tereknek a létrejötte, ahol egy biztonságos közösség ki tud alakulni. A Lehetőségek tere a programok helyszíneként pontosan egy ilyen oltalmazó térként tud működni, ahol idegenek tudnak családias hangulatot kialakítani és a közös, aktív jelenlét során kapcsolódni egymáshoz. 

A februári alkalmak középpontjában Matulányi-Szabó Zita intermédia- és képzőművész munkái álltak. Február 27-én este egy kis csoport foglalta el a Lehetőségek terének emeletét, ahol Matulányi-Szabó Zita mutatta be prezentációját. Előadásában négy fő irányvonalat jelölt ki, amelyek segítik és inspirálják őt az alkotói folyamatban; ezek a külső és belső hatások és körülmények, a kutatómunka, illetve a különböző alkotói közösségek. 

A fiatal képzőművész alkotói praxisának fontos témái az útkeresés, a nőiség, a betegség és a gyógyulás, valamint a vallás. Munkái ezek mellett a Z generáció helyzetére és problémáira is reflektálnak, mint például a NINCSEGYGÖNCÖMSEM című installációja. Az évek során felhalmozódott ruhakupacból álló mű a tárgyakhoz való ragaszkodást és a függőséget, valamint ezek elengedését is reprezentálja. Matulányi-Szabó ezt később átdolgozta, így született a MÉG MINDIG NINCSEGYGÖNCÖMSEM című installációja, ahol a ruhák átdolgozva, összevarrva és egymáshoz illesztve kerültek egy fehér paravánra. Itt a ruhák már nem eredeti funkciójukban vannak jelen, hanem darabokban, eredeti rendeltetésüktől megfosztva tűnnek fel. 

MÉG MINDIG NINCSEGYGÖMCÖMSEM / 2025

NINCSEGYGÖMCÖMSEM / 2023 / Pécs

Mint a legtöbb művész, Matulányi-Szabó Zita is ihletet merít saját életéből és tapasztalataiból. A szülei válása inspirálta az Eladó a családi ház című digitális videókollázst, valamint az iskolai feladatnak indult Generative comic dice című dobókockát, aminek az oldalain családi fényképek és szövegek láthatóak, és a dobás gesztusával a családi emlékek és jelenetek minden alkalommal más és más narratívába tudnak helyezkedni. A széles skálán mozgó munkák között videóperformanszok is helyet kaptak, például a Sigune temetésre szánja magát címet viselő performanszban Wolfram von Escenbach Parzivaljának női mellékszereplője kerül a középpontba; az előadás a gyász és a fájdalom mellett a nőiségről és a szenvedésből való továbblépésről is szól. 

A művész textilalapú alkotásaiból a Social castration című munkáját emelném ki. A prezentáción elhangzott a Pécsi kurosz szobor története. A meztelen férfit ábrázoló szobrot Taubert László készítette 1996-ban, azóta Pécs egyik közterén látható. A szobor érdekessége, hogy egy ott lakó hölgy megbotránkoztatónak tartotta a szobor nemiszervét, ezért letörte azt, ezzel nyilvánosan kasztrálva a csaknem harminc éves aktot. Ez a kasztráció adta az ötletet Matulányi-Szabó Zita munkájához. A nemi szervétől megfosztott szobornak készített egy másik nemi szervet, egy horgolt vaginát, amelyet azonban már másnap leloptak a szoborról. Az alkotás mellé egy plakát is készült Stolen genital organs! címmel, amelyen egymás mellett látható a szobor az eredeti férfi, és a későbbi női nemi szervvel együtt. 

Stolen genital organs! / 2022 / Pécs

Social castration / 2022 / Pécs

A művész két nagyobb munkája a Lanka című nemezelt és hímzett technikával készült kép, amelyben a Windows XP ikonikus háttere elevenedik meg, illetve a Where the wild roses grow, amely Benkovics Virággal való közös munkájuk, amely az ISBN+ Galériában volt látható 2025 decemberében. A két művész közös alkotását Kylie Minogue és Nick Cave közös dala ihlette, az általuk berendezett tér pedig a szerelemgyilkosság koncepcióját mutatja be. A meghittnek tűnő közeg egyszerre lehet szerelmi fészek vagy tetthely; az installáció lényegét pont a kettő eldönthetetlensége adja, így a Where the wild roses grow a szenvedélyből történő gyilkosság romanticizálásának kritikája is. 

Where the wild roses grow / 2025 / ISBN+ Galéria

Where the wild roses grow / 2025 / ISBN+ Galéria

Lanka / 2025 / Bécs

Matulányi-Szabó Zita alkotói praxisának utolsó fontos aspektusként az utazás és a közösség szerepét emelte ki. Jelenleg éppen Erasmussal ösztöndíjjal Pozsonyban tanul, emellett pedig szívesen jelentkezik olyan pályázatokra, amelyek kihívást jelentenek számára. Egy tanulmányi út keretén belül volt lehetősége egy hónapot eltölteni Olaszországban és bejárni Assisi Szent Ferenc zarándokútját. A törökországi Helikon Art Center mellett az érdeklődők figyelmébe ajánlotta az itthoni művésztelepeket, például a 7744-et vagy a Hangfarmot. Jelenleg a szakdolgozatán és a diplomamunkáján dolgozik, aminek a témája a Giccs, vagy camp. Az egyetem utáni tervei között szerepel az utazás, különösképpen Marokkóba szeretne eljutni, hogy megtanulja a hagyományos marokkói szőnyegszövést. 

A Túlélési stratégiák sorozat nem csak betekintést nyújt az iparművészetekbe és a workshopokat vezető művészek munkáiba, hanem egy kollektív élményt is nyújt minden résztvevő számára. Azoknak a hagyományos közösségi tereknek a mai verzióját, illetve szimulációját tapasztalhatja meg az ember, amelyekben a szövőszékek fölötti munka és a csipkeverés zajlott. Közösségi élmény, melyben egyéni életutak és helyzetek fonódnak össze és rajzolódnak ki a különféle textilanyagok segítségével. 

A prezentáció után még szétnéztem a földszinten, az ablakba kifeszített fehérneműk, melyeken Sárvári Regina hímzései köszöntek vissza, aki a művészeti szeminárium-sorozat első részét tartotta. Az emeleten pedig a sarokba halmozva a sok színesebbnél színesebb nemez várta a másnapi workshopra érkezőket. 

A képek forrása: https://szabozitaszabo.myportfolio.com/ 

Tóth Aliz vagyok, most fogok végezni az ELTE Irodalom és kultúratudomány mesterszakján. Létszükségletem az irodalom és a művészet.