Bozsaky Boglárka

visszhangok

visszhangok a parkettán

szembeszél az agyban

árnyékok vékony falak mögött:

észrevétlen mocorgás

a tárgyaknak hangjuk

a lépcsőháznak zenéje van

statikus gondolat a tél

hívatlanul vissza-visszajár

bennem zűrzavar

kívül kínos rend

elfojtott vihar a csend

figyel a város: sötét kabát

tátott szájjal sírnak a házak

tégláik közé csúszik a kétség

bennem sötétség,

ha feljön a nap

elárult szótagok

röpködnek a szádból

és én hallgatok

bennem elkopott

valahogy üressé vált a ragaszkodás

tartalom nélküli

a belső világ

Bozsaky Bogi vagyok, menthetetlenül bölcsész. Másodéves magyar szakos hallgató vagyok, hogy ezután mi lesz, rejtély. Írok, olvasok, (színházba járnék), amennyit csak lehet.