Dóczy Bianka Anna

Valentin 25

Ma reggel két dolog aktiválódik biztosan:

a fogyasztói és a merevedési reflexek.

Miközben zöldre várok,

végignézem, ahogy a Jászain két közteres felállítja

a Valentin-napi standot,

ami már délre gyors áttéteket képez

a város különböző gócpontjain.

Egy ezresért a tied,

vásárlónak gondol az árus,

pedig csak épphogy

odanéztem.

Csempészett ukrán cigi lóg a szájából,

trikójára naggyal ráírva,

hogy BADASS.

450, mondom (pont annyi apróm van).

500, mondja

– de csak, ha nagyon szerelmes vagy.

Erre bevillansz.

Érted lealkudnám még ezt a méhnyakrákkeltő

ragasztóval beöntözött műanyagrózsát is.

De akkor azzal kellene szembesülnöm,

hogy igaza van.

És ha igaza van, akkor az ne most,

a tucatromantika piacgazdaságában,

de főleg ne így,

az akasztott zenélő plüssállatok között

derüljön ki.

Hallom mellettünk vitatkozni az idős párt.

A nő azt mondja: állítólag melegedés jön.

A férj azt válaszolja: látod,

te meg hideget jósoltál itt összevissza.

Na, valahogy sokkal inkább így képzelem.

Dóczy Bianka Anna (1997): Budapesten él, esztétika szakon végzett az ELTE-n. Bacsó Béla tanítványaként érdeklődési területe a filozófiai hermeneutika és a fenomenológia irányába fejlődött. Gyógyító pályára készülve, az írást ahhoz a belső, kreatív erőhöz kapcsolja, amely közelebb viszi az emberi tapasztalatok és érzelmek mélyebb megértéséhez. Verseit több irodalmi folyóirat közölte.