Szabolcsi Alexander

Tudatperon

(részletek egy ciklusból)

/alvadtvér/

a napba bámulsz

mert máshogy nem lehet

csak így múlik.

mert miért is ne kérdezd

hova tűnt, hova lett

amit még magadból hívni mersz

amit még magadnak ismersz

biztosan itt van

körútra szorulva, lótuszfák alatt

térkőfogakra lépsz, kopik a talpad

só tapad ajkaidra, port köpsz

a csengőt vered, állva érlek el.

mindhiába.

körútra szorulva, lótuszfák alatt

nyelved keresed, kitépett tövét

torkodon lenyúlva, üveghegek

sebeit gondozom, vart tépek fel.

kiszámolja.

körútra szorulva, lótuszfák alatt

róluk mesélsz, akiket én sosem láthatok

mint egy lapos kavics várva, hogy majd

kacsázva a folyóba hajítod, vart tépek fel.

/kinaiandrássy/

olvadt tabletta a szádban, vascsőíz

lábadban a fagyott ér átszorul

és sűrűn zsibbad. a térkőre telepszel

a lábadat a víz felé tartod.

oda nem jutsz el, a kisbolt marad

úszni nem tudsz, nem visz el

testedet csikkek vakarják, úsznak fel a köveken

kocsi úszik át a folyón, nem visz el.

elképzeled hogy a kisboltban állsz

kietlen fák, kiborult láthatár

pont ide látszik az, pont ide innen

kopogsz a csempén, kosárba kapaszkodsz

lótuszfasor plakát alatt.

a kisbolt marad, maradsz te is

csikkeket dobálsz, sose fogy el, visszaér

leér a tabletta és behúzod a lábad

a zsibbadásra gondolsz

sose fogy el.

/üvegajtó/

mindig látni akarnak

a zaj nem szűnik

a lótuszfák árnyékában

zacskót bélel a szél.

/homok/

a lótuszfák szeretik a szárazságot,

legjobb a homok vagy beton.

kezeddel árkot ásol, fordul a kő

válik a körmöd, csilingel a bolt

gyökereket ültetsz, becsúsztatod őket

a repedéseken, a macskaköveken

a törzset elfekteted.

lótuszfák alatt, zúg a körúti folyó

körmeidet ragasztod vissza,

integetsz nekem.

nézzük ahogy vizesednek a lótuszfák.

Szabolcsi Alexander vagyok, magyar szakos hallgató. Kényszeres olvasó, alkotó, irodalmár. Szeretek hatásvadász lenni és eltévedni, félmondatokban gondolkozom. Ha keresnél, ez a pár sor az otthonom.