Dezső Annamari

Társadalomkritikus kortárs irodalom

Erdős Virág költészete egy szociológus hallgató szemszögéből




A társadalmi problémák megjelenítése sok formában lehetséges és megszokott, ezek alkalmazása akár ismeretterjesztő vagy tanító célzatú is lehet. Számtalan film, sorozat és könyv veszi ezeket a témákat alapul és dolgozza fel őket a laikusnak számító közönségnek. Az általam választott műfaj más módon nyúl ehhez a társadalmi jelenségekhez, mint az eddig említett formák. Ez pedig a vers, melyben az ábrázolás kérdése rengeteg árnyalattal bír: a témák általában a befogadó asszociációjára való támaszkodás, a távolság-közelség játéka, valamint a gondolkodásra buzdítás jegyében reprezentálódnak benne. A verseken belül pedig a kortárs magyar költészetet választottam, mert ezek egyértelműen erős aktualitással és jelenléttel bírnak, valamint felfedezhetünk egy olyan tendenciát, miszerint a kortárs líra fokozatosan a közéleti irodalom lehetőségei felé fordul.


Átlagos, mindennapi helyzetekben nyújtanak kapaszkodót a közönségnek, emellett társadalmi szintű témákat is érdekesebbnél érdekesebb formában és látásmóddal dolgoznak fel.

Sok nagy tehetséget találhatunk a kortárs magyar költők és írok közül. Példaként vehetjük Dragomán György szentimentális novelláit, Simon Márton terjedelmes, mégis könnyed verseit, vagy akár Kemény István alternatív költeményeit is említhetném. A választásom mégis Erdős Virágra esett, aki egy kevés szarkazmussal és humorral ír fontos, közérdekű és aktuális közéleti témákról verseiben.


Jelen tanulmányban elsőként az irodalomszociológiára térek ki röviden, utána a kortárs magyar irodalom műveiből fogok pár példát említeni Herbert J. Gans Mire szolgálnak az érdemtelen szegények? című írása kapcsán, majd külföldi vonatkozású versekről lesz szó ugyanazon témával kapcsolatban, végezetül pedig megemlítem a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő slam poetry (spoken words) előadásmódot.


Az irodalom és a társadalom kapcsolata alapvető, hiszen az irodalom önmagában is egy társadalmi képződmény.

Másrészről az irodalom hasznos lehet befogadója számára érzelmek és helyzetek megértésében, ismeretekhez juttat és beindítja a kreatív gondolkodást. Az irodalomszociológia legtöbb esetben összefügg a társadalomtörténet-írással is, viszont ezen sémát fel lehet használni a kortárs költészet vizsgálatához egyaránt. Szabó Csilla irodalomszociológiai tanulmányában írja le, hogy a versek egy másodlagos kódrendszerrel adnak át információkat.[1] Ez odáig vezet, hogy sokkal szabadabban lehet venni jelentésüket, mint más műfajokét. Írásában szót ejt az írói szerepről is, amely egy külön társadalmi státuszként jelenik meg: ez bizonyos fokú megbecsüléssel, ismertséggel vagy akár kemény kritikákkal is járhat. Különböző társadalmi funkciói is vannak az irodalomnak, mivel normák, értékek és társadalmi rendszerek sokasága jelenik meg az irodalmi művekben. A modern társadalmakban sokkal homogénebb jellegű szférák jöttek létre, ez eredményezte a művészeti és irodalmi alrendszert.


Ki ismeri el a művész legitimitását, ki határozza meg a művész státuszát a mezőben, kiket illet meg a kulturális termelők és produktumaik felszentelési joga?”[2] – Ezeket a kérdéseket veti fel a tanulmánya végén Szabó Csilla a kortárs irodalom kapcsán. Ezek a problémák is a társadalom és az irodalom kapcsolatáról szólnak, és napjainkban sem teljességgel biztos ezekre a válasz, mivel a művészeti érték fogalma is sokkal szabadabb a modern társadalmakban.

A következőkben Erdős Virág kortárs költő pár versén keresztül szeretném bemutatni a szegénységet és az ezzel járó társadalmi jelenségeket és problémákat. Elsőként ejtenék pár szót magáról Erdős Virágról. A József Attila-díjas magyar költőnő az írás mellett a Rájátszás produkció tagjaként is megjelent, ahol több versének szövegét vették zeneszámok alapjául, rajztudását is megmutatta, emellett a fényképezés terén is kipróbálta magát, saját verseit is megalkotta képek formájában. Verseit általában a közéleti költészet témakörébe szokták sorolni, így a következőkben azt veszem sorra, hogy miként jelennek meg szociológiai szempontból is tárgyalható témák a költőnő soraiban.


Tanulmányomban öt klasszikus formájú verset és két képhez komponált költeményt fogok elemezni Erdős Virágtól. Ezek olyan alkotások, melyek főként a szegénységet és a munkanélküliséget tematizálják.


Erdős Virág többször nyilatkozott arról, hogy próbál kitörni a hagyományos keretek közül, mely a témát is érinti, emellett versein kívül is foglalkozik közéleti ügyekkel és megmozdulásokkal, például aktív résztvevője volt saját szövegei előadásával a 2010-es évek különböző ügyekért rendezett tüntetésein.

Példaként említhetjük a 2016-os „Egy mondat” elnevezésű tüntetést, melyet Erdős Virág szervezett, és közel száz magyar író közreműködésében tiltakozott a hajléktalanságban élő emberekkel való bánásmód alaptörvény szintű szankcionálása ellen.


Az első vers, amelynek elemzési lehetőségeivel számot vetek a Közelítő címet viseli. Ez a vers egy általános képet mutat a nélkülözésről és az ezzel járó hétköznapokban megtalálható jelenségekről. Egy utcaképet látunk a versben, amely 21. századi nagyvárosok utcáinak konvencionális látképe lehet: „Hervad már ligetünk, díszei hullanak, pakkos hajléktalant fürge rendőr kísér.”[3]


A vers végig veszi a különböző tipikus jelenségeket, amiket a hétköznapokban tapasztalhatunk a szegénységgel kapcsolatban, például bemutatja a rendőrt, aki elvezeti a hajléktalant, az embert, aki kukáról kukára jár, az embertömeget, ami búskomor arccal próbál megélni valahogy.

A soraiból egy komoly társadalmi problémára következtethetünk: a deprimált helyzetben lévő emberek mindennapi küzdelmeire. Ha ezt a problémát tömeges szinten nézzük, sok társadalmi diszfunkcióval járhat. Herbert J. Gans tanulmányában kitér ezekre, melyek között találhatóak a hétköznapokban megjelenő, negatív funkciók is, például az illegális tevékenységek: ebbe tartoznak a függőségek (főként drog és alkohol), amelyek következtében egyre tágabb munkaképtelen réteg alakul ki. Gans ezeket az embereket nevezi érdemtelen szegényeknek, akiknek már szinte lehetőségük sincs javítani saját helyzetükön, és egyre inkább a mélyszegénység fele közelednek ezáltal. Ő ezt a helyzetet egy másik korszak amerikai kontextusában jellemezte, viszont gondolatai véleményem szerint napjainkban Magyarországon is részben helytállnak.


A korábban említett illegális tevékenységek következtében sokszor kerülnek bűnbak szerepében, emellett ellenpéldaként is használják őket a társadalom felsőbb rétegei.

A többi társadalmi réteg hozzáállásában is láthatjuk a problémát, amelyre a megoldást kollektív erővel lehetne elérni. Ezt többek között különböző szociális szervezetek bűnmegelőzéssel és a társadalomba való visszaintegrálással tudnák megtenni. Ha az említett réteg újra munkaképes lenne, egy újabb pozitív funkciót, a munkaerő-tartalék szerepét tölthetné be, viszont a mai Magyarországon már az alsó középosztályban is egyre többen válnak munkanélkülivé. Így pedig áttértünk egy másik fontos problémára, a munkahely hiányra és az alulképzettségre. Ez egy összetett téma, mivel egyes szektorokban az álláslehetőségekből van sok, de a munkaerő kevés, míg más szektorokban ez fordítva jelenik meg. Erre több hosszútávú megoldás is létezhet, például munkahelyteremtés és az oktatási rendszer kereslet szerinti rugalmassá tétele.



A tanulmányomban tárgyalt második vers a Na most akkor címet viseli. A refrénje a következőképpen hangzik: „na most akkor mondjátok meg nagyokosok mi legyen ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen”.[4] A vers további részei is ugyanezen séma mentén taglalják, hogy ki és miért kerül egy bizonyos szociális szerepbe: „ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét ki pecázza kukából a halolajos kiflijét”[5]


Ez utóbbi részletben legalábbis azt kérdezőjelezi meg, hogy mi alapján alakulnak ki az egyes társadalmi rétegek. Ez a vers gondolatindítóként szolgálhat azzal kapcsolatban, hogy milyen úton-módon lesz valaki „szegény”, azaz hogyan jön létre, mik generálják ki a szegénység meglétét.


Nehéz a kialakulásról beszélni, mivel valamilyen szinten mindig is létezett, azonban más mértékben és formában. Ha a 21. századi nyugati társadalmakat nézzük, a fő okok a következők: iskolázatlanság, hirtelen jött anyagi problémák, munkanélküliség és a mobilitás hiánya. Gans szerint azonban az elszegényedett réteg pozitív funkciókkal is járhat a felsőbb rétegek számára: közvetetten munkát biztosíthatnak a középosztálynak, például szociális munkás és egyéb állami alkalmazott pozíciókon keresztül. Az okokon kívül ez a vers sztereotípiák és a parodisztikus ábrázolás működtetésével bemutatja, hogy ez a társadalmi tagolódás, miként néz ki a mai magyar társadalomban, mint például ahogy ez a következő részletből kitűnik: „kinek bocskor rámás csizma cifra mente kacagány kinek jusson mér' is jutna szar se jusson, ha cigány”[6]; ez a két sor a társadalmi előítéleteket mutatja be a kisebbségekkel szemben, amely a magyar valóságban a legtöbb esetben a roma származásúakkal történik meg.


Maga az a tény, hogy bizonyos tartással és előítélettel állnak valakivel szemben csupán a származása miatt, szegregációhoz, illetve ezen keresztül társadalmi elszigetelődéshez és szegénységhez vezethet. Ez egy magas százalékát teszi ki a szegénységnek, főként mivel ez az előítéletes hozzáállás, a másik oldalról pedig az elidegenülés és a szegregáció generációról generációra öröklődik.

Erre megoldást nyújthat egy olyan oktatási rendszer, amelyben nem külön intézményekben tanítják a kisebbségi származású diákokat, hanem ahol sokkal inkább a minél magasabb fokú integrációra törekszenek a rendszer kialakítói és az oktatók egyaránt.


A következő elemzett mű címe Mátyás király, az igazságos munkavállaló. Ez a vers a Fejezetek a Mátyás Legendából sorozatból származik. Az alábbi mű humorosabb hangvétellel mutatja be a munkanélküliséget és a szegénységet. A versben Mátyás király mint „igazságos munkavállaló” éppen munkanélküli, nagycsaládos apa.


„Mátyás király, az igazságos munkavállaló akkoriban speciel pont munkanélküli volt, de nem számít, mert cserébe viszont volt egy titkos küldetése, meg egy apró szívfájdalma, meg egy rakás gyereke”[7]


A lírai én ellátogat az „illetékes munkaügyi kirendeltséghez”, ahol Mátyást bűnözőnek nézik, ezek után a csattanó a következő: Mátyás vandalizmusba fog a munkaügyi kirendeltség mosdójában. Egyértelműen látszik, hogy a versben említett Mátyás nem éppen egy tehetős ember, ezáltal azt is bemutatja a vers, hogy a hivatalosan a szegényekért dolgozó emberek nem feltétlen kezelik őket megfelelően, emellett a potenciális munkavállalók sem törekednek arra, hogy visszakerüljenek a kereső társadalmi rétegbe. Magyarországon jellemzők a többgyerekes családok, ahol a megélhetési kérdés egyáltalán nem mondható stabilnak. Itt a személyes okok mellett fennállnak különféle társadalmi okok is. Ilyen például az, hogy megszokott a hátrányos helyzetű közegekben a minél több gyerek vállalása. Ez egy újabb hasonló helyzetű generációt eredményez, amely egyre inkább bővíti a szegénységet. Ezzel ellentétben a középosztálybeli gyermekvállalók egyre kevesebb gyermeket egyre később vállalnak, amely szintén a szegénység arányát növeli. Erre komplex problémára nehéz megoldást találni: talán az oktatás és tájékoztatás minőségének a javítása, a gyermekek után kapott segélyek átstrukturálása és a munkavállalási folyamatok fejlesztése felzárkóztató erővel bírhat. A közmunkaprogramokról is szót ejthetünk ezzel kapcsolatban, amely elméletileg a munkanélküliségben élők visszaintegrálásában is segítséget nyújthat. Gyakorlatban a rossz szervezése miatt inkább negatív hatásokkal van a szegény rétegre, mint pozitívval. Arra sarkallja őket, hogy inkább válasszanak munkát a fekete és a szürke szektorokban, mivel egyértelmű, hogy ott kevesebb munkával több pénzhez fognak jutni. Ez a folyamat a gazdaságra és az ebben a helyzetben élő emberekre is rossz hatással van. Erre megoldást nyújthatna véleményem szerint, ha tényleg tartós, közhasznú munkákkal látnák el az erre rászoruló embereket, mely pedig nagy mértékben javíthatna a gazdaságon, a szegénységen és a társadalmi struktúrán egyaránt.


A negyedik vers pedig mikor címmel jelent meg az ezt is el kötetben. Ez a költemény egy kissé utópisztikus és szarkasztikus jövőképet mutat a magyar társadalomról.


A vers a „Mikor?” kérdésre kínál alternatív válaszokat a társadalom szemszögéből. A kérdés minden bizonnyal pedig az, hogy mikor lesz egy élhető, működőképes társadalmunk.

A témánkhoz kapcsolódó példaként említhetem a versből a következő idézeteket: „ha majd minden hajléktalan besokall és hazamegy”[8], „ha majd nem lesz menő dolog babrálni a tényeken”[9], „ha majd nem lesz lezárva a szabad sajtó útja”[10], „ha majd nem lesz pokol ez az úgynevezett kánaán”[11]. Amit ebből a versből ki lehet következtetni az adott témával kapcsolatban az, hogy sok faktor szerepet játszik a szegénység egyre nagyobb mértékű problémájában. Ilyen például a korrupció, a hatalommal való visszaélés és a bérek stagnálása mellett emelkedő árak.


Az utolsó tárgyalt, csak szöveges vers Erdős Virág az én vétkem című költeménye. Ez a vers egy „átlagember” szemszögéből írja le, hogy milyen dolgokat látott és hagyott figyelmen kívül a szegény és nehéz sorban élő emberekkel kapcsolatban:


„hagytam, hogy ne legyen

gyógyír a bajára

hagytam, hogy ne jusson

gázra se kajára

hagytam hogy ne terem-

jen a föld eleget

hagytam hogy lopnia

kelljen a meleget

hagytam hogy hibát a

hibára halmozzon

hagytam hogy üljön a

seggén és malmozzon”[12]


Ezzel kapcsolatban az a kérdés merülhet fel, hogy mit is lehetne tenni normális, átlagos anyagi- és élethelyzetben lévőként a nálunk rosszabb helyzetben élőkért. Igazából „nem hagyni”, azokat a dolgokat, amelyeket a versben a lírai én hagyott, ez teljesen evidens, mégis kevesen teszik meg, habár akkor érne valamit, ha ezt az emberek többsége kollektíven cselekedne. Ezt a lírai én is megfogalmazza az utolsó versszakban:


„én viszont ott voltam

van róla papírom

fura de van ez a

heppem hogy megírom

ott álltam pénztárca

mobil a zsebbe’

bedugtam tövig az

ujjam a sebbe

láthattam láttam is

mindent és mégis:

hagytam hogy hagyjátok

hadd hagyjam én is

én vétkem én vétkem én igen nagy –

hagytam hogy így legyen

de te

ne hagyd”[13]


Ennek a versnek nagyon fontos a tanulsága és az az utópisztikus társadalmi kép, melyet implikál. Elsőként egyéni szinten az, hogy meg kell ragadni minden lehetőséget, ha segíteni tudunk egy rászorulónak, és félre kell tenni bizonyos helyzetekben az önös érdekeket. Társadalmi szinten pedig alapvetőbbnek kéne lennie annak, hogy a magasabb társadalmi rétegeknek érdekükben áll és kötelességük segíteni, hogyha tudnak. Ezeknek a normáknak a beépülése véleményem szerint redukálná a szegénység mértékét.


Herbert J. Gans írásában megfogalmazta a szegénység funkcióit a felsőbb rétegek számára. Ezek bár létező tendenciák és nagyrészt nehezen vitatható megállapítások, véleményem szerint még fontosabb lenne arra koncentrálni, hogy mivel is tudnának segíteni a felsőbb társadalmi rétegek ezen a komoly, mindenkire kiható problémán. Természetesen van lehetőség a korábban említett hétköznapi helyzetekben segíteni, lehet önkéntesként tevékenykedni is, viszont tartós javulást szervezettebb intézkedések és az alapvető hozzáállás megváltozásával lehetne elérni.


A következőkben a fotókkal párosított verseket fogom tárgyalni. Ezek a versek Erdős Virág ötven plusz című kötetében jelentek meg, ahol az általa írt verseit, saját fotóival komponálta össze. Az első képvers az offline címet viseli.


A vers szöveg összesen 5 rövid sor, és így szól: „lehet hogy egyébként okos és ügyes de az Ön kosara jelenleg üres.”[14] A vers mögött található képen pedig egy törött, üres és koszos bevásárlókosarat láthatunk. Ez a vers a szegénységre mutat rá igazán érzékletesen, tömören és direkt módon. Rávilágítja és elgondolkodtatja az olvasót a téma egészén szabad asszociációs eszközével.



A másik általam kiválasztott képes vers pedig hídavató címmel jelent meg. Ez a költemény már valamivel hosszabban és konkrétabban fejt ki egy jelenséget. A vers azt tárgyalja, hogy mit veszít el az ember, ha a „híd alá kerül”, azaz elszegényedik és hajléktalanná válik. Példaként: „ugrott a ház, a kert, az otthon”[15], „ugrott a csöpp kis bankbetétem”[16], „ugrott az épp és józan elme”[17]. A szöveg teljesen konkrét dolgokat sorol, amik alapvető követelmények egy konvencionális életszínvonalhoz. Ezek elvesztése a mélyszegénységhez és a teljes nélkülözéshez vezet. A vers mögött elhelyezett kép színeiben és hangulatában átadja ennek az élethelyzetnek az érzetét. A vers a fotóval együtt kifejt egy szomorú, és a benne lévő személyeknek egyenesen megalázó helyzetet, mely tényleg szinte minden nap bekövetkezik egyes emberek életében valamilyen szinten.





A magyar vonatkozás után pár külföldi példát fogok tárgyalni. Elsőként egy spanyol költő, Roberto Sosa The Poor című versét említeném, mely sorsszerűnek írja le a szegénységet, és írásából sokkal inkább ritkaságnak tűnik az ő közegében, mint Magyarországon. Ez valószínűleg abból következhet, hogy kevésbé nagyok ott a társadalmi különbségek, és aki hátrányos helyzetű, azon tényleg próbálak segíteni.


Másik külföldi példa pedig egy japán költő, Yamanoue No Okura Dialoge on Poverty című verse, mely egy belső folyamatot ír le dialógus formájában a költészetről. A japán kortárs költészet gyakori szimbolumhasználatának megfelelő ez a vers is egy szimbolummal, a téli évszak beemelésével működik, amely a szegénység egyik fő szimbólumaként tekinthető. Minden országban mások a szokások a költészettel kapcsolatban, viszont mindenhol fontos, hogy a kortárs költők aktuális, társadalmi problémákkal is foglalkozzanak műveikben.


A következő alkotás egy afrikai költő verse. Kwame Breny ghánai származású költő eredetileg twi nyelven írt versének angol fordítását elemzem (Struggle to gain). A versben mélyszegénység a fő téma: megosztja velünk a költő, hogy milyen érzelmek törnek fel, ha valaki napról napra él. Ez a helyzet sokszor odáig fajul, hogy nem alapvető a napi ivóvízforrás és étkezés. Ezekben az országokban, közösségekben élő embereknek nem olyan megoldásokra van szükségük, mint amiket a korábbiakban érintettem a nyugati társadalmakkal kapcsolatban: az ő helyzetükre kézzelfogható segítséget nehéz nyújtani. Adományokkal és az infrastruktúra fejlesztésével lehet jobbá tenni a helyzetet, azonban ez nem egy gyors folyamat, és a túlnépesedés miatt részben kilátástalannak mondható jelenleg. Emellett óriási probléma a helyzetükkel kapcsolatban a multinacionális cégek általi kizsákmányolás és a mértéktelen korrupció. A fejlett társadalmak vezető cégei a fejlődő országok alacsony bérű munkaerején és ezen országok kihasználatlan természeti adottságai kiaknázása által próbálnak még több profithoz jutni, amely a fejlődő országokat még rosszabb helyzetbe juttatja.


Az utolsó külföldi vonatkozás egy amerikai költő, Ramesh Rai verse The Curse of Poverty (A szegénység átka) címmel. A versben kinyilatkozott vélemény azt mutatja, hogy a szegénység egy ember alkotta jelenség, ami a korrupciónak és az emberi butaságnak köszönhető. Azért választottam ezt utolsó példaként, mivel Gans tanulmánya, amelyet vonatkozásként említettem, szintén az USA helyzetéről ír a témában. A vers és a szöveg annyiban köthető össze, hogy mindkettő kritikusan szemléli az említett jelenséget és keletkezését, továbbá annak hatásait vizsgálja ugyanazzal a társadalommal kapcsolatosan.


Végezetül érinteném a slam poetry műfaját, mely egy verses, szóbeli forma, amit a kortárs költők gyakran használnak. Mivel a 80-as évektől robbant be és terjedt el, így egy egészen újkeltű előadásformának tekinthetjük. Külön rendezvényeket és versenyeket szentelnek erre napjainkban. Itt általában az előadások témái valamely közéleti vagy társadalmi probléma köré szerveződnek, ilyenek például a politikai kérdések a klímavédelem problémái. A slam poetry nagyon jó formája a véleményünk kinyilvánításának és a kezdő költőknek tehetségük kimutatására, mivel sok emberhez eljut, és bárki, aki szeretne előadhat ezeken a rendezvényeken. Hétköznapi témákat dolgoz fel, hétköznapi emberek előadásában, mely szintén magával vonzza a társadalmi és közéleti témák sokaságát. Így ez az előadásmód is nagyon jó lehet arra a célra, hogy megoldásokat, nézőpontokat közvetítsen és számukra fontos kérdésekben mélyítse el a fiatalok tudását, az ő nézőpontjukból is élvezhető formában. Példaként említhetjük Bánóczi Bea őszinte szövegeit, Bárány Bence humoros slamjeit, vagy akár Kemény Zsófi érzékletes előadásait.


A verseken keresztül sok új nézőpontot találhatunk, és segítenek komoly, nehezen tárgyalható témák közvetítésében is. Emellett vannak olyan emberek, akik a versek írásával tudják legkönnyebben kifejezni magukat vagy akár egy jó ügyet tudnak eljuttatni a nagyközönséghez, mint ahogy Erdős Virág is tette a szövegein és a tüntetéseken keresztül. Létszükségletű, hogy a művészek a műveiken keresztül olyan nemes célokért is kiálljanak, melyek számukra is fontosak.

Bibliográfia


Szabó Csilla, Az irodalom és a társadalom kapcsolata, =
http://midra.uni-miskolc.hu/document/15883/8481.pdf
Wessely Anna írása = http://www.kulturaeskozosseg.hu/pdf/2012/1/KEK%202012_1_7.pdf 
Szabó Csilla,  Bevezetés az irodalomszociológiába, =
http://szociologiaszak.uni-miskolc.hu/segedanyagok/Olvasokonyv.pdf (219.o.-)
Herbert J. Gans, Mire szolgálnak az érdemtelen szegények?
Erdős Virág honlapja: https://www.erdosvirag.hu 
Slam poetry oldala: http://slampoetry.hu/mi-az-a-slam-poetry/
Erdős Virág, Közelítő, = ezt is el, Magvető, Budapest, 2013. = 
 https://www.erdosvirag.hu/versek/kozelito/ 
Erdős Virág, Na most akkor, = ezt is el, Magvető, Budapest, 2013. =
link: https://versnaptar.blog.hu/2019/01/28/januar_774 
Erdős Virág, Mátyás Király, az igazságos munkavállaló, Fejezetek a Mátyás Legendából sorozatból, = Hátrahagyott versek, Magvető, Budapest, 2017,   link: http://beszelo.c3.hu/cikkek/fejezetek-a-matyas-legendabol Erdős Virág, én vétkem, Hátrahagyott versek, Magvető, Budapest, 2017,   Link: https://www.erdosvirag.hu/versek/en-vetkem/   Erdős Virág, mikor , = https://www.erdosvirag.hu/versek/mikor/  Roberto Sosa- The Poor https://www.poetryfoundation.org/poetrymagazine/poems/55411/the-poor-56d237030735a  Dialoge on Poverty:  https://www.cram.com/essay/Dialogue-On-Poverty-By-Yamanoue-No-Okura/P3DSQCGH9J55W Kwame Breny verse:  https://africanpoems.net/modern-poetry-in-oral-manner/struggle-on/  Ramesh Rai- The Curse of Poverty https://www.poemhunter.com/poem/the-curse-of-poverty/ 
Erdős Virág, ötven plusz, Magvető, Budapest, 2018.  

[1] Szabó Csilla, Bevezetés az irodalomszociológiába, 219. =http://szociologiaszak.uni-miskolc.hu/segedanyagok/Olvasokonyv.pdf
[2] Szabó Csilla, Bevezetés az irodalomszociológiába, 225. =http://szociologiaszak.uni-miskolc.hu/segedanyagok/Olvasokonyv.pdf
[3] Erdős Virág, Közelítő részlet, = https://www.erdosvirag.hu/versek/kozelito/ 
[4] Erdős Virág, Na most akkor részlet = https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/az-ev-verse-erdos-virag-na-most-akkor.html 
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Erdős Virág, Mátyás király, az igazságos munkavállaló, = http://beszelo.c3.hu/cikkek/fejezetek-a-matyas-legendabol 
[8] Erdős Virág, mikor, = https://www.facebook.com/wmnmagazin/posts/1709536505991376/ 
[9] Uo.
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Erdős Virág, én vétkem, = https://www.erdosvirag.hu/versek/en-vetkem/ 
[13] Uo.
[14] Erdős Virág, offline, = ötven plusz, Magvető, Budapest, 2018. 
[15] Erdős Virág, hídavatós, = ötven plusz, Magvető, Budapest, 2018. 
[16] Uo.
[17] Uo.















Dezső Annamari vagyok, szociológus hallgató. Budapesten élek és tanulok, de a szívem Pécshez is közel áll. Tanulmányaimon belül a fő érdeklődéseim a média-, a kisebbség- és az irodalomszociológia. Emellett még vonz az újságírás és a fotózás világa is.

0 comments
nincsváltozás.png
Kollázsok6.jpg
arrow&v