Pál Sándor Attila

Szünet

A századelő egy szeptemberi estéjén,

valahol az Alföldön,

egy tatarozatlan tornacsarnokból

egy próba szünetében,

izzadtan, bedurrant vádlikkal

kisétálni az árnyas iskolaudvarra,

megmerítkezni a dohányfüstben.

Annyian legalább, mint a dohányosok,

akik miatt szünet létezik, hisz tüdejük gyenge.

Minden itt történik, minden dohányos érdekesebb

bármely nemdohányosnál.

Finoman égnek a cigarettaszálak,

ömlik, gomolyog szájon, orrlyukakon a füst.

Szereted a szagát. Hallgatsz.

Izzó pontok, piros ajkak, érces női hang.

Köhögés, röhögés, toporgás, tapsok.

Betonlépcsőn, vasrácson ülni.

Hersegve harap a friss almába.

Nézd, mondja mikor a felénél jár, barnul.

Oxidálódik. Mi is ezért halunk meg. A szövetek.

Halálra lélegezzük magunkat.

Rekedten zengő, kitörő röhögés.

Vége a szünetnek.

Pál Sándor Attila 1989-ben született Szankon. A szegedi bölcsészkaron végzett, Szentendrén él, a Forrás folyóirat szerkesztője. Eddig megjelent kötetei: Pontozó (2013), Düvő (2017), Balladáskönyv (2019). Rokonok című novelláskönyve májusban jelenik meg a Magvető Kiadónál.