Fehér Renátó

Sinkhole



Ahogy mondat közben

először az ajkak omlanak

a szájüregbe, az még lehet

menetrendszerű ínysorvadás,

bebomló virágszirom.


Aztán az arc zúdul utána,

nem tátott szájba,

hanem épp ellenkezőleg.


A koponyát már a nyakrés

szippantja át együtt önmagával,

és itt a váll sem legnagyobb falat.


A kézfejhez érve mintha

kifordult kesztyűből

hiányoznának az ujjak.

De máris sehol a kesztyű.


Ami egészen a talpig szürcsöl,

az után is bezárul a nyelés.

De nézni ezt ki fogja végig,

és befejezheti-e a mondatot, ha

nem látszik, hol maradhatna a heg,

és mi van a fogyatkozás helyén?































Fehér Renátó (1989) költő, a Hévíz folyóirat szerkesztője. Verseit angol, cseh, francia, lengyel, német, orosz, román és szlovák nyelvre is fordították. Kötetei: Garázsmenet (Magvető, 2014), Holtidény (Magvető, 2018).

A szerzői képet Szőcs Petra készítette.

0 comments

Recent Posts

See All
nincsváltozás.png
Kollázsok6.jpg
arrow&v