top of page

Demeter Arnold

Schichtmachena


Idegesen mocorogsz,

ahogy felismered kezedben az erőt.

Legszívesebben levágnád, és elültetnéd.

Csonka lennél és méltóságteli,

mint a középkori várak. Addig tart az ostrom,

amíg valaki el nem árulja, hogy merre kell

kikerülni. Majd a lábad következne,

a vállad, a mellkasod borda-háza,

a végére csak egy mocorgó húscafat maradna,

melyből a vér addig folyik, ameddig

az anyamell kiapad.

Dörögni kezd az ég, és beomlik a bánya,

ott állsz a bejáratnál, és figyeled,

ahogy a test összeroppan, a köré gyűlő tömegek

még hallják a tárnákban csörömpölő csillék zaját.

A csukló törékeny repedésén

érezni a kövek szívverését. A sötétben,

munkások lépteiben lüktet a vér.

Szűkül a torok.

Az aknák réseiben ismeretlen ásványok jelzik,

nincs tovább.

A bányászok egymásra néznek,

asphyxia hatására elhallgatnak, majd

békében távoznak a mélység vízhangjai.








Demeter Arnold: Székelyföldön születtem, nevelkedtem és élek. Jelenleg kulturális szervezőként dolgozom. Első kötetem kéziratát formálom.


(Fotó: Kelemen Kinga)

0 comments

Recent Posts

See All

20 kuna

Commentaires


hélóóó.png
bottom of page