Ráday Zsófia

Mint emberek a sót

Véletlenül egy főzőműsorból tanultad meg

anyád receptjét. A Kedvencedet.

Aztán hetekig nem mertél hazamenni.

Nehogy az asztalnál észrevegyék rajtad a változást.

Ahogy turkálsz a köretben,

ahogy összemorzsázod a terítőt,

ahogy leeszed magad már a legelső falattal.

Ahogy csak a beavatottak:

zavarban vagy, ha tudod, mit csinálsz,

vagy ha rájössz, mások mit csinálnak rosszul.

Eddig csak sejtetted, hogy ízlik.

Most már biztos: nem így.

Mikor ők jönnek át ebédre,

szégyenedben inkább te is mindent elsózol.

És azóta csak az éjjeli pornóra mered

bekapcsolni a tévét.

Kitérő

Voltak olyan kérdések is,

amikre nem tudott

vagy nem akart.

Van-e különbség

fent és lent között?

Lezuhanna-e,

ha eggyel kevesebbszer

vesz levegőt?

Ki kapná el?

Ki dobná vissza

és ki dobná be vele az ablakot?

Hányféleképp tud megvakarni

egy idegen tenyeret?

Hányféleképp engedi,

hogy megvakarják?

Hány testben férne el

egy lombhullató erdő?

Melyik fától tanulna meg

dőlni és melyikre rakna fészket,

ha félne a magasságtól?

És mit tenne, ha a magasság

kakukkfióka lenne?

Aki kíváncsi, hamar,

mondta, aztán elrepült.

Az ég meg utána.

Ráday Zsófia 1999-ben született Miskolcon. Most Debrecenben él és Budapesten jár egyetemre, az ELTE BTK magyar alapszakjára. Rendszeres olvasója a WEBBeteg.hu és a HáziPatika.com oldalaknak, de a verseket is szereti.