Komáromy Bese

Letargia apartman

Ma van az esküvő, a neveket nem tudom,

kényszerű áldás az ésszerű vő alatt,

meztelen betonfalak hangosan üresek,

vedlenek a testek gondolatára.

Csigalépcsők, bükktáj, távoli rokonok,

távolabb szeretők, mind félnek meghalni,

a sarokban vak kutyák tépik a lagzit,

még nem sejtik miért üres az asztal,

terítve.

Mind meghalunk!-

Koccint tósztot az üszköslábú rihevándor,

nem hívtuk, de öltönyt vett,

fehérben gyászol az összegyűlt násznép,

Keverik a betont.

Míg meg nem halunk!-

borulunk egymásba,

betonvas ketrecben dermed a friss pár,

értően glettelik egybe a sorsokat,

elsimít mindent az azbesztes szürke por,

elrendeltetés.

Asztalt bontanak,

zarándokok lógnak a tartógerendán,

légbuborékban ragadt imák gyengítik a falat,

frissen száradva nyögi az utolsót.

Komáromy Bese, Budapesten született 2000-ben, drámákat, verseket ír, illetve ezekhez készít grafikákat. Jelenleg a Corvin Rajziskola illusztrátor szakán tanul.