Komáromy Bese
Letargia apartman
Ma van az esküvő, a neveket nem tudom,
kényszerű áldás az ésszerű vő alatt,
meztelen betonfalak hangosan üresek,
vedlenek a testek gondolatára.
Csigalépcsők, bükktáj, távoli rokonok,
távolabb szeretők, mind félnek meghalni,
a sarokban vak kutyák tépik a lagzit,
még nem sejtik miért üres az asztal,
terítve.
Mind meghalunk!-
Koccint tósztot az üszköslábú rihevándor,
nem hívtuk, de öltönyt vett,
fehérben gyászol az összegyűlt násznép,
Keverik a betont.
Míg meg nem halunk!-
borulunk egymásba,
betonvas ketrecben dermed a friss pár,
értően glettelik egybe a sorsokat,
elsimít mindent az azbesztes szürke por,
elrendeltetés.
Asztalt bontanak,
zarándokok lógnak a tartógerendán,
légbuborékban ragadt imák gyengítik a falat,
frissen száradva nyögi az utolsót.

Komáromy Bese, Budapesten született 2000-ben, drámákat, verseket ír, illetve ezekhez készít grafikákat. Jelenleg a Corvin Rajziskola illusztrátor szakán tanul.
Comments