Tóth Norbert

Konzerv

Úgy fekszel mellettem,

hogy az egymásba gabalyodott

részeinkből nem látszik ki,

hol indulsz Te

és hol érek véget én.

Konzervananászt eszünk,

a lángoló réten nézem, mennyire

jól áll neked a napsütés,

sárkányrepülő hasítja két részre az eget,

és te csinálsz a két hasadt

fél-belőlem egy egész épet

a nagyon kicsi csillag fénye alatt.

Tengelic

Ha becsukom a szemem, nem létezek.

Csak a szél fúj végig a platánsoron,

elakadok a kifeszített gitárhúrokban.

Póznák szemei táncolnak rajtam,

mikor a világ bukfencet vet.

Beszorult egy sikoly a fésű fogai közé.

Én verseket írok madaraknak.

Tóth Norbert vagyok, húszéves. Annyira szabadbölcsész, hogy egyik egyetemre se járok: ennél szabadabbnak hogy mondhatnám magam?