Csermely Mátyás

Kolorit

(Pre-Adysta kiáltvány?)

Ultramarint kéne venni.

Kibaszott drága ultramarin festéket.

Érződjön munkánk értéke.

Csettintésnyi idő alatt csettintsenek,

hogy igen, ez kibaszott drága lehetett.

Minimum 4 nagy forint az unciája.

Szimbóluma a státusznak, értéknek -

Ultramarin.

Versenyezni volna jó.

Kurvára megérné, játszhatnánk kapitalizmust.

Mint bunkó méhecskék Mandeville strófáin,

nézzük önmagunk előnyét.

Vessük el az eddig dédelgetett norma-ruháinkat!

A meztelenebbikek úgyis mi leszünk.

Égből jött, vátesz, romantikus-művészképek -

Atlétái halott Istenünknek.

Egyre-egyre-egyre többet.

Aranyozni önnön szarunk.

A szürke, jajj, de szürke és, ó, széttört világot a kátyús kocsiúttal kiszínezni.

Mutassuk meg kik is vagyunk!

Just fuckin’ color it, ya know, r u fuckin’ Pready?

Magyar Állami Várakozás

Mindenhol jó de itthon a legjobb

várni.

Most már

egyedül

közlekedsz

Nagy vagy ugye, bérleted van.

Oda mehetsz ahova akarsz.

Oda mész ahova mindenki más megy.

Csak oda mehetsz.

Az egész

gyermekkor

erről szólt

Az ablakon ki ne hajolj! Sorból ne lógj ki!

Csak gyere te is velünk.

Nem maradhatsz, hiába félsz a kalauztól.

Pici vagy ahhoz, teljesen egyedül.

Körte

ez volt

a jeled

Aztán az iskola. Ide mindig ingbe jártál.

Ingpólóba, F&F-esbe, amit magadban,

Úgy, hogy más ne hallja, fiszfasznak becéztél.

Vagy százszor felpróbáltad.

Egyszer

cigizni

kezdtél

Mutálni később. Izgi és rekedt lett.

Megérte rá ennyit várni,

Hogy azt mondja rád a nagymama, kezét összecsapva:

Jaj, de gyorsan felnőnek!

Kicsi

lett Rád

az összes

A bölcsőd, a gyerekszobád.

Az összefirkált pad alacsony, a piros Marlboro drága.

Fiszfaszaid csajod viseli.

Kilóg a hasa.

Most már

a tömeggel

közlekedsz

bérleted van

fizeti a meló

a városon belül ingázol vele

oda mész ahova mindenki más

csak oda

Mindenhol szar várni. De otthon legalább nem kell.

Minek is?

Csermely Mátyás (2006), jelenleg Szegeden tanul, Rádon él, pályakezdő író/költő, emberpalánta.