[tetszőleges címer helye]

vágjátok ki magatokból a sorsot, a csontot, túlhízott már benneteket a pióca, terjedjen volt gyomrotok helyén a hiány, könyörtelen pupillaként vesse magát a világra, nem értitek, szél

kele most, mint sír szele kél, a kommunizmus foszló oszlopi közt lebegünk, arcunk gőze gyengén vibrál

attól, hogy még nem lesznek tágabbak a terek

attól, hogy még nem lesznek szebbek a szavak, nem értitek,

attól, hogy még nem lesz finomabb a krumpli

izmaink remegnek, fázni is félünk, hangunk él helyettünk,

mit tegyünk, ha szél kele most, mint sír szele kél, és ti ezt nem értitek,

szánd meg imre a magyart, mert elpárolog gyönge arcunk,

lyuk lobog vén városunk felett, szebb, mint bármelyik zászló,

Kellerwessel Klaus vagyok kecskeméti pszichológushallgató. Nemrég írtam színdarabot Salgótarjánról és a gazdasági világválságról, most egy süketkisfiús Libanon-drámán dolgozom. Tegnap tanultam meg rizst főzni, és egyszer aláírattam egy Závada kötetet Simon Mártonnal.