Pollágh Péter

Kakaókép

(Thierry Mugler: Pure Havane)

„Miért írsz parfümökről?

Mert palackba zárt szellemek.”

Lehet visszafelé élni?

Ha csak a Felföldet visszaadná,

felcsókolnám a kőnig kezét,

Édes Észak nélkül keserű

e kurva közép, ez a pótkávés szer.

’18-tól ezüstkanalunk sincsen.

A legkisebb fiút a világok közt

közlekedni tanítjuk, ez minden.

Aztán koporsószegekkel végzünk magunkkal.

Mormolja a dédes mama, míg főzi a kakaót,

sűrű, perui sötétségporból,

ne lásson át rajta a párt,

de valaki alágyújt

a kakaós képnek: rászív egy szipókás szivarra,

ördögi cserjére: nem szabad,

álnok ködöt fújni nem szabad.

Adjátok vissza az illatomat. A füsttelenséget.

Az étemet. A tiszta, boldog végek kezdetét.

A kerékbetört reményt. Pán Péter ímélcímét.

Csapások elöl csak hajolunk, hajolunk.

Hol van Szajol? És hol van Jóka?

Hogy hamisíthatnék olajat?

Mi mindig minden bűnről elkésünk.

Adjátok vissza a lopott holmit: az étcsokiét,

ő az ősi tulaj, benne ér össze minden,

pacsulit nem iszik a keselyűm sem.

Minek ennyi erjedt cserje?

Alaptalanítani kell ezt az illatot:

délről marja a szépet szét,

a szemét mindig alulról jön felfelé;

mert finom emberként, nem tapostuk el.

A szemem: keserűkék emlék.

Kelta hajós és felföldi gróf vagyok,

az öreg Lynchre is hasonlítok:

nekem kell kivágni a korhadt alapot.

De nem bírom bepiszkolni a kezem,

még a kesztyűm sem. A glaszét.

Nem bírok visszaélni.

Pollágh Péter (Tatabánya, 1979)

József Attila-díjas költő, író, szerkesztő.

A felvidéki arisztokrácia egyik utolsó tagja. Egyszer szeretne visszajutni ősei földjére, az írországi Pollagh village-be. Egyidős a rappel és a posztmodernnel. A Halak és a Kecske jegyében született egy kommunista álvárosban, mérgező családban. 195 cm magas. Kockacukor arcú. 1987-től ír, 1995-től eddig 100 lapban publikált, 2001 óta foglalkozik tehetséggondozással, volt a JAK-füzetek szerkesztője (2008-2009), a Prae versrovatának vezetője (2008-2016), a Pegazus szűritagja (2016), a Független Mentorhálózat alapító tagja (2017), és a Móricz Zsigmond Ösztöndíj kurátora (2018-2019). 2016-ban Magyarországot képviselte a Den Poezie nemzetközi irodalmi fesztiválon, Prágában. Verseit eddig szerb, bolgár, cseh, szlovák, francia, lengyel és horvát nyelvre fordították le. 2008-tól szerepel a Szép versekben, 2013-tól 2017-ig Az év verseiben. Többek között megjelent még a Holmi folyóirat záróantológiájában (2015), a Századelő költészete (2017) és a Szívlapát (2017) című gyűjteményekben. Mások mellett Deres Kornélia, Sopotnik Zoltán és Gál Ferenc könyveinek szerkesztője. A Kórházi Szemle munkatársa, az Észak Kocka és a Visszafogott Írók alapítója. 2001 és 2010 között négy verseskötete jelent meg. Dolgozott közmunkásként és beszédíróként is. Hobbija a hegyi futás, a kézműves kávék és a niche-parfümök, meg a szeretet.