A Kánon-mustra, a Nincs online folyóirat Tanulmány rovatának sorozata, melynek szerzői magyar oktatásban, valamint az irodalmi kánonban kimagasló pozíciót elfoglaló, klasszikussá, az alapműveltség mérföldköveivé vált műveket elemeznek. A sorozat célja ezeknek az alkotásoknak a kimozdítása a „becsontosodott” pozíciójukból: a közoktatás által belénk kódolt útvonalak átértékelésével újabb és újabb megvilágítások, perspektívák nyílhatnak meg, újragondolva és ismét élővé téve a mindenkori tájékozódási pontként felhasználható szépirodalmi szövegeket.

Prótár Noémi

A rész és az egész – Babits Mihály Esti kérdéséről



Amikor Babits Esti kérdését[1] olvasom, mindig egy professzor, Francesco Carbognin jut eszembe a Bolognai Egyetemről , illetve az, ahogy Eugenio Montale Accelerato[2]című versét elemzi. A két vers sematikus felépítése igen hasonló: mindkettő egyetlen hosszú mondatból áll, amelyben a költő néhány (részben természeti) kép gyors, fényképszerű felvillantása után egy kérdéssel[3]zárja a művet. „Ezt a verset nem is lehet lefordítani spanyolra például, hiszen gondoljanak bele, a kérdés által okozott meglepetés rögtön az első sor elején elveszne, mert a spanyolban a mondatkezdéskor jelölni kell egy fordított kérdőjellel, hogy ez egy kérdő mondat lesz!” – mondta, és azóta nem tudom másképp olvasni az ehhez hasonló szerkezetű verseket.


A Babits-szöveg nem olyan titkolózó azonban, mint Montale: már a címben felkészít bennünket arra, hogy a versben legalább egy kérdésre számítanunk kell. Talán épp ezért ér bennünket kissé váratlanul az, hogy Babits verse egy mellékmondattal kezd, amelyet utána tizenkét soron keresztül bontogat. A főmondat csak ezután érkezik el, az olyankor utalószóval bevezetve. Ahogy Nemes Nagy Ágnes[4] is megjegyzi, a versben három szó (a midőn vonatkozó névmás, valamint az akkor és ott mutató névmások) tereli az olvasót, és egyben osztja is három részre a költeményt. Ugyanő mutat rá a fókuszváltásra is a részek között: az első, mellékmondati rész egy kimerevített (idillikus) esti jelenetet mutat be, amelyben egészen közelről láthatjuk a felsorolt elemeket: a füvet szálanként, a virágot szirmonként vehetjük szemügyre. Ezután az olyankor szóhoz érve a leírás felgyorsul: egy jelenet helyett Babits sok, felvillanó képet mutat be egymás után – szoba, kávéház, domboldal, országút, hajó, egy idegen város –, és végül a vízi városban, Velencében állunk meg, ahol a vers utolsó, harmadik szakasza is játszódik. Az ott mutató névmással bevezetett rész tartalmazza azt a kérdéshalmazt, amely köré a költemény épül: mi az élet értelme egy olyan világban, amelyben a lét nem, csupán az elmúlás és a születés folytonos és visszatérő?


Azt hiszem, a kanonikus művek olvasásának megvan az a veszélye, hogy „önállóként” kezeljük őket, az azokat tartalmazó kötet többi versét pedig hajlamosak vagyunk „elfelejteni”. Különösen igaz ez azokra a versekre, amelyekkel már középiskolában találkozunk. Természetesen a művek nagy része megáll önmagában is, azonban a modernitásban a kötet szervezőerejét figyelmen kívül hagyva fontos értelmezési síkoktól eshetünk el, főképp Babits esetében. Amíg Ady köteteiben tematikus ciklusokra osztotta költeményeit, addig Babits első két kötetében egy globális értelmezési hálózat tartja össze a verseket, melynek segítségével a műveket egyben olvasva az egyes versek többletjelentéssel egészül(het)nek ki[5]. Ugyanez a kötetszerkesztési technika a költő első kötetére (Levelek Iris koszorújából) sokkal jellemzőbb, mint a Herceg, hátha megjön a tél is!-re, azonban azt gondolom, hogy a kötetet az Esti kérdés felől olvasva feltűnően sok párhuzammal találkozhatunk, melyekből én most csupán néhányat szeretnék kiemelni.


Ha csak átfutunk a kötet verseinek címén, rögtön találhatunk két költeményt is, amelyeknek már a címe is játékba hozza az Esti kérdés tematikáját: az Esti dalt és az Éjjeli dalt, melyek közül az előbbi a halált, az utóbbi pedig a szabadságot tematizálja (mivel a két vers a kötetben közvetlenül egymás után helyezkedik el, ezért nem tartom kizártnak, hogy utóbbi a halál utáni szabadságot állítja középpontba). Az Esti dalban az estét hűvösnek, szépnek írja le, mely kapcsolódik az Esti kérdés idillikus szürkületi képéhez. Az Alkonyi prológus pedig szintén az este takaró metaforával kezdődik („Itt van az alkony, jó takaró”), a vers pedig az estét a nap olyan időszakaként írja le, melyben az ég az „emberi szemnek kirakja a kincsét”, és betekintést enged titkaiba. Így tehát megfigyelhető egy tematikus párhuzam: az alkony a gondolkodásra, az élet titkainak megismerésére való napszak.


„[M]inden virág lehull, ha nyíl is”, mondja Babits a kötet nyitóversében, a Ballada Irisz fátyolárólban. Ennek a gondolatnak a kérdésként megfogalmazott kifejtését olvashatjuk az Esti kérdés harmadik részében is. „[M]iért nő a fü, hogyha majd leszárad?”, kérdezi a költő, és ezzel be is fejezhetné a verset, egyfajta vanitatum vanitas-érzetet hagyva az olvasóban. Az utolsó sor azonban megfordítja a gondolati egységet, és az eddig egyoldalú, a negatív felé haladó mozgást kiegyenlíti: „miért szárad le, hogyha újra nő?”, kérdezi, és ezzel gondolkodásra invitál bennünket. Vajon miért, tesszük fel a kérdést – a választ pedig nekünk kell megkeresni.











Bibliográfia
Babits Mihály, Esti kérdés = Babits Mihály, Herceg, hátha megjön a tél is! (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/babits-mihaly-17F97/herceg-hatha-megjon-a-tel-is-1911-180C4/ Utolsó megtekintés: 2021. 03. 31.). Első megjelenés: 1911.
Gintli Tibor, Babits Mihály = Gintli Tibor (főszerk.) Magyar irodalom. Budapest, Akadémiai Kiadó 2010. 770777.
Montale, Eugenio, Accelerato = Montale, Eugenio, Le occasioni, Torino,Einaudi, 1996., 22. o. Első megjelenés: 1939.
Nemes Nagy Ágnes, Mire való? = N. N. Á., A hegyi költő, Budapest, Kairosz Könyvkiadó, 1998. (https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/NEMESNAGY/nemesnagy00234a_kv.html , Utolsó megtekintés: 2021. 03. 31.)
 Rába György, Babits Mihály költészete, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981.
Tsur, Reuven, Babits Mihály: Esti kérdés – A titokzatos mesterség műhelytitkaiból, Literatura 2006/4. 507524.


[1] Babits Mihály, Esti kérdés = Babits Mihály, Herceg, hátha megjön a tél is! (https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/babits-mihaly-17F97/herceg-hatha-megjon-a-tel-is-1911-180C4/ Utolsó megtekintés: 2021. 03. 31.). Első megjelenés: 1911.
[2] Montale, Eugenio, Accelerato = Montale, Eugenio, Le occasioni, Torino, Einaudi, 1996., 22. Első megjelenés: 1939.
[3] Abban, hogy Babits Esti kérdése valóban egy mondatból áll-e, nincs egyetértés: ahogy arra Reuven Tsur is felhívja a figyelmet, Nemes Nagy Ágnes A hegyi költő című, Babits költészetéről esszégyűjteményének Mire való? című esszéjében azt állítja, hogy „Ez az ötvenhárom soros mű egyetlen mondat. A végén sorakozó kérdőmondatok is karonfogva – a babitsi helyesírás szerint kisbetűvel – következnek egymás után, hiszen egyetlen alapkérdésnek csupán a változatai”, míg Rába György ezzel élesen szembehelyezkedik, és a verset több mondatra tagolná. 
Tsur, Reuven, Babits Mihály: Esti kérdés – A titokzatos mesterség műhelytitkaiból, Literatura 2006/4. 507–524.
Rába György, Babits Mihály költészete, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981.
Nemes Nagy Ágnes, A hegyi költő, Kairosz Könyvkiadó, Budapest, 1998.
[4] Nemes Nagy Ágnes, Mire való? = N. N. Á. , A hegyi költő, Budapest, Kairosz Könyvkiadó, 1998. (https://konyvtar.dia.hu/html/muvek/NEMESNAGY/nemesnagy00234a_kv.html , Utolsó megtekintés: 2021. 03. 31.)
[5] Gintli Tibor, Babits Mihály = Gintli Tibor (főszerk.) Magyar irodalom Budapest, Akadémiai Kiadó, 2010. 771. 



























Prótár Noémi 2000-ben született, Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának harmadéves, magyar alapszakos hallgatója.

0 comments
Kollázsok6.jpg
arrow&v