Király Csenge Katica

Ismeretlen kontinens a láthatáron

Recenzió Varga L. Péter – H. Nagy Péter szerkesztette Poptechnikák. Komplexitás a népszerű kultúrában (Prae, 2022) című tanulmánykötetről

A popkultúra olyan folyó, amibe nem lehet kétszer belelépni, pedig érdemes lenne.

A kultúra szó a latin, colere igéből ered, ami ’gondozás’-t, ’ápolás’-t, ’művelés’-t jelentett; az ebből létrejövő cultura hangsúlyosan a földműveléshez való kapcsolatra vonatkozott. Az elsők között Cicero vont párhuzamot a megművelendő lélek és a termőföld kapcsolata között Tusculanae Disputationes című művében, de ez a motívum azóta is újratermeli magát (pl.: Arany János: ,,A fák sebeit kötözöm” (A kertben)) számos esetben a társadalmi munkát is érintve.

A kultusz fogalom Szent Ágoston egy beszédéhez köthető, ami részben Ciceroval is vitatkozva, Istenhez köti a magokat, amelyeket az ember szívébe helyez; ezt a viseletességet, ápolást tekinti a kultusznak.

A tömegkultúra hagyományosan a népszerű kultúrát jelenti, ami történetileg tekintve talán mindig is létezett. A phallosz-játékok az ókori görögöknél, az újkori ,,ponyva” lovagregények vagy a vásári színjátszás figurái komoly háttérszereplői egy cizellálódásnak, hagyománynak. A huszadik század elején, egy új típusú technológiai sokszínűség hajnalán, több filozófus, mint Walter Benjamin foglalkozott az ugrásszerűen fejlődő technika tömegkultúrára gyakorolt hatásával, érintve munkáiban a műszeri sokszínűség tömegkultúrára gyakorolt hatását. A legsötétebben talán Theodor W. Adorno, aki a kultúriparról szóló esszéjében infantilizálónak, paralizálónak láttatta a „nem-szándékosan-fogyasztott művészetet”.

Az MA Populáris Kutatócsoport harmadik kötete különböző esszéket tartalmaz, melyek egyes példákon keresztül szemléltetve mélystruktúrákat ábrázolnak, posztmodern alkotói és befogadói magatartás megértésének a jegyében. A 2013-ban létrejött kutatócsoport névjegyük szerint ,,a popkultúra kapcsolatrendszereinek feltérképezésével foglalkozik”.

,,Idő kérdése volt, hogy létrejöjjön a kutatócsoport.” – nyilatkozta Keserű József a 2014-es közös bemutatkozáson, hiszen ahogy mondta „Nem tett[ek] mást, mint formát adt[ak] a munká[juk]nak”. A kutatócsoport több, mint húsz tagot számlál, többek között az ELTE BTK, Debreceni Egyetem és a Selye János Egyetem oktatóit.

,,[…] mintha egy kirakós darabkái lennének szétszórva közöttünk” – írják a szerzők az előszóban, kiemelve a hálózatkutatás-fogalmának jogos térnyerését a tudományos diskurzusokban. H. Nagy Péter, Nemes Z. Márió, O. Réti Zsófia, Keserű József, L.Varga Péter és Lapis József esszéi mind egy-egy példát vesznek alapul, hogy azon keresztül mutassák be a művészeti felület rétegződéseinek dinamikáját. A többféleképpen választott témák és ezek variációi első olvasásra elijeszthetik az olvasót. Lady Gaga: Dance In The Dark, Dan Simmons és China Miéville művei, a Ready Player One, Középfölde és Westeros, Stephen King: Végítélet c. műve és Gregory Claeys munkássága vélhetően nem alkotják a közoktatás törzsanyagának korrelátumát. Ezek a gesztusok mégis az informálódás sokféleségére és ezeknek a természetességére engednek következtetni. Ebben a logikában az esszéírók, esztéták művei a kisajátítás egy-egy jelzésén is alapulnak. Ám ez egy részvételi kisajátítás, ami végső soron saját téziseket más és más ars poeticákkal köt össze sporadikusan.

Hatékony lehetőség H. Nagy Péter szemléletes című, A popkultúra rétegei esszéjével kezdeni a tanulmánykötetet, mivel a szerző sokat kontextualizál és érzékletes kiemelésekkel él. Az artisztikusan kiemelt szavak, mint az átfedések, dinamikusan-fejlődő popkultúra fogalom vagy 20. századi kánontérkép vizuálisan is megmutatják, milyen közérthető ez a szöveg (ami a szerző Karanténkultúra tanulmánykötetével ellenben kedvező adottság). A szerző popkultúra-képét a művészet használatának az érvényes és transzparens milyensége határozza meg. Ez az esszéjében olyan formában is megvalósul, hogy a különböző kulturális jellegeket (mint Galileo Galilei vagy Lady Gaga) teljesen egymás mellé rendelve mutatja be.

A boldog Bábel és digitális Pompei című szövegben Nemes Z. Márió a hibriditás-fogalom történeti kialakulását mutatja be, ami a tömegkultúra egy jelzőjeként jelenik meg. A szöveganyag rengeteg rendszerezett hivatkozást és utalást tartalmaz. A popkulturális működés bemutatása leginkább precedens szinten történik meg, ilyen szempontból a kortárs kultúra lehetőségei feltételeződnek, például Ernest Cline Ready Player One című regényében, ami szándékosan magaskultúra-mentes tartalmakat intertextualizál. Dan Simmons és China Miéville könyvei is mintha illusztrációképpen szolgálnának egy virtuális elemzői tér bemutatásához. Az előbbi kapcsán a mítoszok, mítosziság érvényét és jellegét tematizálja a szerző, míg az utóbbinál az utópia és a disztópia társadalmi vetületeit és a hibriditás önmagáról alkotott definíciós kereteit vagy precedenseit.

O. Réti Zsófia Replikánsok és Replikátorok című szövege alapját a retró esztétika alkotja, középpontban a nyolcvanas évekkel. Olyan műveket láttat és mutat be a szerző, amelyekben a 1980-as évek korszaka egy digitális nullpontként, egy hozzáállási mátrixként jelenik meg. Előkerül a ,,funkcionális nosztalgia” fogalma és a szubkulturális szerveződés őshelyzete is. Az esszé törzsét a Ready Player One című könyv és sorozat elemzése alkotja, különösen árnyalva azt a paradox kontextust, hogy a regény világában egy virtuális szupergép nosztalgiája veszi rá a főszereplőket, hogy elhanyagolják valós mindennapjaikat.

Keserű József A világépítés komplexitás a fantasyben című alapszövege egyfajta percepció- és recepcióalapú műfajelméletet kísérel meg. A fantasy-térképek vizuális absztrakciója és incselkedő jellege szintén reflexív metaforája lehet a tömegkulturális működésnek – különösen a social media tekintetében. Keserű szövegében megnyilvánul a fantasyk elvitathatatlan allegorikus és metaforikus milyensége, illetve a szociológiai értelmű makett-hasonlóság.

L. Varga Péter a virulenciához való hozzáállásról gondolkodik a posztmodern/kortárs filmek és regények rendszereiben. A Lázálmok után érzékletes címet viselő tanulmány ráirányítja a figyelmet a járvány-, fertőzés-tematika popkultúrában megjelenő gyakoriságára. A Stephen King The Stand című regényét alapul vevő munka, az imágó-politika milyenségeire is kitér. Témaválasztásával részben azt is feltételezi, hogy a járvány mint tematika, a tömegkultúra egy vetületét metaforizálva próbálja terápiásan újra generálva feldolgozni azt a lehasítottságot és mediális zajt, amit a népszerű kultúra magával hoz.

Lapis József Szenvedő szerkezetek című szövege utópikus, disztópikus jellegei szintjén kapcsolódik az előbbihez. Ám a tömegkultúra a tömegkultúrában helyzet helyett Lapis sokban a hazai recepcióra fókuszál. A magyar utópia-, disztópia-írás történeti elemzése mellett az egyes műveket összekötő sajátosságokra (akár szociológiai háttérben vagy szerzői munkásságban) helyezi a hangsúlyt. Gesztus-értékűként kezeli az ilyen témájú regények létrejöttét és sokban, mintha a népszerű kultúra önmagáról alkotott jövőképét is illusztrálná vagy ennek a lehetőségeit.

A Poptechnikák tanulmánykötet több egyszerű kollázsszerűen egymás mellé tördelt alapszövegeknél, de kevesebb egy szerző egységes évtizedeken keresztül építkező értelmezési rendszerét bemutató művénél (mint Seregi Tamás: Jövőbe szédülő lendülettelje). A kötet ugyanannyira merít filmesztétikákból, mint az irodalomból vagy az esztétikából, filozófiából. Véleményem szerint két fő erősséget tudnak az egyes szövegek prezentálni. Az egyik az alapszöveg jelleg, olyan típusú műveltségtágítás, ami ilyen papír formában a legérvényesebb, mint Nemes Z. Márió hibriditás ismertetője vagy Keserű József transzmediális fantasy szövege. A másik poptechnika funkció az ízlés definiálása, ami az idealizáción és devalváción keresztül jelenik meg, mégis egyéneket feltételez a fogyasztási mechanizmusok mögött és ez a részvállalás felbujtó erővel hat. Ilyen H. Nagy és Lapis József szövege, amiben erősen tetten érhető a személyes viszonyulás és részben a más-generációs O. Réti Zsófia témaválasztó iróniája is hasonló.

Csenge Budapesten született, 2001.-ben. Sokáig tartott attól, hogy a buszajtó két részbe vágja majd, mint a János Vitéz a Jancsó-filmben a törököket. Később az Osztrák Iskolába járt, aztán a Deák-Téri Evangélikus Gimnáziumban tengette diákéveit. A sárvári írótáborban 3 éve dicséretet kapott, eddig a Kulteren, az ÚjNautiluson, a félonlineon és a műúton jelentek meg versei. Az ELTE szabadbölcsészet szakán elsőéves. Cseresznye volt a jele.