Horváth Florencia

Inverz

Hogy megpróbálj elindulni onnét, ahonnan nem képes senki sem. Kitermelni a fény szükséges forrásait. Tenyeredbe rejted a pusztákat, amiken sosem kelhettél át. Magadban a nőiség minden kényelmetlenségével tartod fölénk karod, örökké megpróbálva óvni tieid. Nem tanította senki, nem ismerted az állatok mocorgását. Belőled tükröződik. Benned keres csatornát és visszautalást. Föléd tornyosul, ami elől futnál, így kapaszkodik az elhagyás. Hogy megpróbálj elindulni onnét, ahonnan senki sem tudott, találjon rád az útitárs.

A téli fákat

K. Felemelted a földre ejtett hamvakat. Összegyúrtad világgá a port. Mert megsárgul a levél és mert kizöldül a völgy. Ami a talajban teremhet, benned keres hazát. Úgy is megmarad, ha nem mondod el. Az átmesélt évek nem törölhetők ki, az átmesélt évek ültetnek belénk gyökeret ereszteni kénytelen fát. Magjaidat madarak eszik meg, mégis mindegyik nyoma rügyez, kivirágzik. És elhisszük neked, hogy tanulni kell.

helyett

nyelv helyett ma megnézzük a fákat honnan indul útjára a pollenbíbor ég megkapaszkodni a zuhanásban hátha szemcsékre oszlik nyelv helyett ma kiássuk a sziklát hadd bontsa ki egymásra lépteit ha nincsen idő, megállhat a tenger vidd magaddal minden sócseppjét ma hangosan beszélsz megszólasz ahogy sosem mertél ahogy sohasem lehetett tollatlan madár oldja ki szárnyait

Horváth Florencia 2002-ben született Celldömölkön. Az ELTE magyar szakos hallgatója. Verseket, slam poetry-szövegeket ír. Publicisztikai munkájáért Aranytoll-kitüntetésben részesült. Számos írótáborban és pályázaton vett részt, nyert díjat. Verseit eddig az Alföld, a 2000, a Pannon Tükör, a KULTer, az Irodalmi Szemle, a Napút, a Hajdúsági Tükör, a Contextus, a Magyar Napló, A Vörös Postakocsi és a Nincs közölték, cikkei, kritikái a Bárka Online, az ELTE Online, a prae.hu és a KULTer.hu oldalán jelennek meg.