top of page

Kenőkés

Gyerekként féltem az állatoktól,

gonosznak tűntek a karmaik.

Kivájták egymás beleit és megették,

szétmarcangolták gazelláikat

a tigrisek. Ilyenkor nem mertem

a tévéképernyőre nézni, mert

rettegtem, hogy utána rosszat álmodom.

Esténként sosem ittam meleg tejet,

és kiköptem a kakaót. Nekem

nem kell vigasztalás, engem ne

kárpótoljanak. Majd elnövöm, gondolták,

majd szelídebb lesz a gyerek, mint

a házi nyúl, mielőtt átharapják a torkát.

Gyerekként féltem az állatoktól, aztán

megtanultam, hogy az ember.

Őr Úgy bújni át a tű fokán, ahogy a Szaturnusz kilép a Vízöntőből, ahogy megtanulsz kevésbé félni elalváskor, ahogy először visznek jégnézőbe, ahogy kijavítják a hibáidat, ahogy halottaid rád hagynak egy zongorát, ahogy előtte megtanítanak kottát olvasni, ahogy kinyitják neked az ajtót, úgy bújni át. Ahogy nevetnek rajtad a barátaid, ahogy felhúznak, ha elcsúszol, ahogy dobják neked a labdát, de te nem figyelsz, mégis az utolsó pillanatban elkapod, ahogy elkezd kitavaszodni és megérzed, ahogy az illata elmegy melletted az utcán, ahogy a szél összekócolja a hajad, ahogy kölcsön kapsz egy pulóvert, úgy bújni át. Ahogy egy kihagyásnyit nem vagy egyedül, úgy bújni át.







Horváth Florencia 2002-ben született Celldömölkön. Az ELTE elsőéves hallgatója magyar alapszakon. Verseket, slam poetry-szövegeket és prózát ír. Publicisztikai munkájáért Aranytoll-kitüntetésben részesült. Számos pályázaton és írótáborban vett részt, és nyert díjat. Verseit eddig a Pannon Tükör, a Contextus, a Magyar Napló és A Vörös Postakocsi közölték, valamint megjelent a Szóvarázs és a Tükörben című antológiákban is. Kritikái a Bárka Online oldalán jelennek meg.

0 comments

Recent Posts

See All

Comments


hélóóó.png
bottom of page