Kenőkés
Gyerekként féltem az állatoktól,
gonosznak tűntek a karmaik.
Kivájták egymás beleit és megették,
szétmarcangolták gazelláikat
a tigrisek. Ilyenkor nem mertem
a tévéképernyőre nézni, mert
rettegtem, hogy utána rosszat álmodom.
Esténként sosem ittam meleg tejet,
és kiköptem a kakaót. Nekem
nem kell vigasztalás, engem ne
kárpótoljanak. Majd elnövöm, gondolták,
majd szelídebb lesz a gyerek, mint
a házi nyúl, mielőtt átharapják a torkát.
Gyerekként féltem az állatoktól, aztán
megtanultam, hogy az ember.
Őr Úgy bújni át a tű fokán, ahogy a Szaturnusz kilép a Vízöntőből, ahogy megtanulsz kevésbé félni elalváskor, ahogy először visznek jégnézőbe, ahogy kijavítják a hibáidat, ahogy halottaid rád hagynak egy zongorát, ahogy előtte megtanítanak kottát olvasni, ahogy kinyitják neked az ajtót, úgy bújni át. Ahogy nevetnek rajtad a barátaid, ahogy felhúznak, ha elcsúszol, ahogy dobják neked a labdát, de te nem figyelsz, mégis az utolsó pillanatban elkapod, ahogy elkezd kitavaszodni és megérzed, ahogy az illata elmegy melletted az utcán, ahogy a szél összekócolja a hajad, ahogy kölcsön kapsz egy pulóvert, úgy bújni át. Ahogy egy kihagyásnyit nem vagy egyedül, úgy bújni át.
Horváth Florencia 2002-ben született Celldömölkön. Az ELTE elsőéves hallgatója magyar alapszakon. Verseket, slam poetry-szövegeket és prózát ír. Publicisztikai munkájáért Aranytoll-kitüntetésben részesült. Számos pályázaton és írótáborban vett részt, és nyert díjat. Verseit eddig a Pannon Tükör, a Contextus, a Magyar Napló és A Vörös Postakocsi közölték, valamint megjelent a Szóvarázs és a Tükörben című antológiákban is. Kritikái a Bárka Online oldalán jelennek meg.
Comments