Hol a határ?

Sólyom Sára

Hol a határ?

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre

Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre c. filmje egy 40 éves szerelmes nő küzdelmeit tematizálja, melyek képzeletvilágának, vágyainak a valóságtól való megkülönböztetésére, valamint az azzal való szinkronizálására irányulnak.

Márta azt tapasztalja, hogy kiszínezett emlékei nincsenek összhangban János valóságával. A műtőben magabiztos agysebésznő összezavarodik, sem a saját, sem a szeretett férfi agyának működösét nem tudja megérteni. Annyira vágyott valamire, hogy maga is elhitte, valóban megtörtént, vagy János tagad, talán kicsit mindkettő?

Elmosódik a határ valóság, képzelet, emlékezés, álomképek és vágyképek között. Mártával együtt mi nézők is elbizonytalanodunk abban, amit látunk, amit felfogunk, és ezt a tematikából fakadó álomhatást (tudatfolyam, képfolyamok) a film (a mozi) mint médium szolidan, de maximálisan kiaknázza. Nem direkt flashback-ek formájában, hanem egy erős és stilizált képnyelv felépítésével teszi, észrevétlenül. A kamerakoreográfiát és a képek atmoszféráját meghatározza, hogy 35 mm-re forgott a film, hasonlóan magyar kortársaihoz. Az operatőri munka (Maly Róbert) érzékeny és kiemelkedő, a stilizáció egyáltalán nem viszi el a művet a giccses képeslapfilmek irányába, mint például a szintén 35 mm-es Napszállta esetében.

A film képi világa kifinomult: igényes kompozíciók, harmonikus színvilág, erős kifejezőerő. A beállítások váltakozása és a kameramozgások esetében jó értelemben érzékelhető a precíz megkomponáltság, ám közben mégis természetesek a folyamatok, nincsenek hatásvadász kitartások, hanem magabiztos könnyedség jellemzi a látványvilágot.

Képei leginkább Modigliani festményeire hasonlítanak. Színeiben ott vannak a meleg barnák, a türkizek. A főhősnő szuggesztív kék szeme és a smink a Modigliani-féle arcok tekintetét idézi, a piros rúzzsal és a jellegzetes szájtartással kiegészítve. A premier plánok elmosódott absztrakt háttereinek plasztikája pedig emlékeztet a Modigliani-portrék háttereinek egyszerű, de határozott színkompozíciós megoldásaira.

A színészválasztás előnyére válik a filmnek, Stork Natasa zökkenőmentes, visszafogottan is intenzív játéka hitelesíti a történetet. A műfaji besorolás meglehetősen erőltetett lenne, inkább hangsúlyozandó, hogy a Felkészülés… egy tudatosan szabad szerzői filmes alkotás. Olyannyira, hogy „művészfilmként” sem akarja kiszolgálni közönségét.

A műről megjelent kritikákban elégedetlenség volt érzékelhető, érintve az egyszerű és konkretizáló befejezést: a film titokzatosságából kiindulva a zárlat kapcsán is megfogalmazódott egy igény a „stílusosabb” többértelműségre.

Azonban Horvát Lili filmje nem bontható ki sem műfaji, sem elitista szerzői filmes elvárások mentén. Nem megfelelni akar, hanem elmondani azt, amit szeretne, a maga határozott és őszinte módján. Hű képet festeni az önmagukba zárt individuumok vágyairól és irreális képzelgéseiről, valamint harcaikról a reális világuk még irreálisabb 21. századában. Érezhetően bízik magában, vállalja saját magát minden megengedőbb öntörvényűségével együtt. Céltudatosan megmarad annak, ami – a kórházi jelenetek esetén nem vált át szociológiai dokumentumfilmbe, de nem kendőzi el azt a közeget sem, amit érint. És nem nagyszabású, világrengető mélységű kérdéseket lebegtet, egyszerűen mesél és feltár – teszi ezt igényes és minőségi formában.