Kovátsch Tamara

Földet ér

Hagyni, hogy utoljára elvigyen a kertbe. Leülni vele egy padra. Sírni, kiabálni rekedésig, hallgatni, lepkefogó gyerekeket képzelni a fűre lépni tilos tábla mellé. Kipecázni szívószállal a jégkockákat az üres pohárból. Hagyni lefolyni a torkon az időt, köhögni a daraboktól.

Nézni a galambokat és nem gondolni varjakra, szemre, vesére, májra, gyomorra, hogy megüli a gyomrot az idő. Hogy nem ez volt a terv, a tervek ülik meg a gyomrot.

Útjára bocsájtani a fecskéket. Megetetni azt az egyet, amelyik itt akar megfagyni. Remegő kézzel megfogni a kezét, mikor a hajadba gabalyodott levelekért nyúl.

Szembe fordulni széllökésekkel, várni, hogy elfújják a dacot, nyitott szájjal szívni mélyeket belőle. Nyomásgyakorlat, könnyűlégzés.

Tisztázni tulajdonjogokat, a hétköznapokét, a nyárét, az őszét, szempárok és a hitetlenség súlyát, a kertét is; fekete tintával írni alá egy üres lap alját. Adni a drámaiságra.

Megvárni a hideget. Fázni és nem gondolni öltönyre, mellényre, műanyag tollra díszzsebekben. Elölről kezdeni a kéket, vöröset, újra és újra kimosni mindent. Elázni. Figyelni a zúzmarát az alkar szőrszálain.

Megnézni a felújított templomtornyot, nem gondolni arra, hogy a málló vakolatot szeretted. A juharokat ölelni meg kifele.

Behúzni a kaput magad után. Ne legyél itt, mikor az utolsó levél földet ér.

Békegalambból szárnyaspatkány

Összetörted az üvegtigrisem, vettünk helyette macskát, azt az Uráltól innen is legális akár lakásnak címkézett ketrecekben tartani.

A kedvemért a fagyasztóba költözött Isten, meg a mustár, amit édesanyád csinált és megtanultuk, hogy apámnak nem vesszük fel a telefont, a végítélet szükségszerű következménye a feltámadás.

Kihagy a szinuszcsomó: szívritmuszavar; a perpetuum mobile eredendő, kódolt bukása.

Kitűzők távlatából jó éveink voltak, hátizsákodra aggatva északi partok, a mellüregben homokszemcsék gyűltek.

Kár volt felfeküdni a felhőkre; vizes háttal zuhanni, hegygerinccel egy tengernek. Axióma.

A csarnokvíz fenekén, az üvegtigtis szilánkjai közt, mustáros hot dogot eszik Isten.

Kovátsch Tamara 2002-ben született Budapesten. Gimnazista éveinek végéhez felfoghatatlan sebességgel közeledve még mindig nem tudja, hogy mi lesz, ha nagy lesz.