Varga Kristóf Attila

Bódi Attila: PAX, avagy Biblia-parafrázis, vagy amit akartok

(Jaffa Kiadó, 2020)

Amikor az ember kiválaszt egy könyvet, hogy recenziót írjon belőle, azt nem csupán a könyv iránti érdeklődésből teszi, hanem bizonyosan van egy belső, érzelmi okokon alapuló kíváncsiság is. Az egész életemet meghatározza, hogy szüleimmel csecsemő korunk óta jártunk templomba. Sokáig aktívan is részese voltam a közösségnek. Mikor hallottam Bódi Attila Pax című könyvének érkezéséről, egészen izgatott lettem, mert hajtott a kíváncsiság, hogy vajon hívő emberként milyen is lesz egy új aspektusból olvasni Istenről.

A könyv története viszonylag egyszerű. Főszereplője egy fiú, Pax József Mária, akiről három tudós minden kétséget kizáróan megállapítja, hogy ő a „Mindenható”, az egész világot ő álmodja meg. A történet a jelenben játszódik, a szerző minden cselekményszálat a mai korba helyez el.

Pax József Mária a Biblia szerinti Jézus, aki Máriától fogant mesterséges megtermékenyítéssel, és József a nevelőapja. A könyv elején egész tisztán követjük a bibliai eseményeket, persze teljesen újraértelmezve korunk világára azt. Ilyen eseményre példa lehet, hogy József megsértődik Máriára, mert titokban keresett donort a fogantatáshoz, vagy az, hogy a miniszterelnök elküldi őket. Itt Heródes személye jelenik meg vélhetően. Máriának és Józsefnek menekülnie kellett, mert Heródes meg akarta ölni Jézust. Ebben a történetben ez is tompítva van, de abszolút megvan az áthallás.

A fiút csak azután ismerhetjük meg lassanként, miután megállapítja a három tudós, hogy tulajdonképpen ő Isten és ő álmodja az egész világot, és minden, amit valónak nevez az emberiség, csupán egy atomnyi gondolat, mely vadul cikázik egy fiatal, esetlen fiú agyának idegpályáin.

Egészen elképesztő, hogy az asztalos főszereplőnk messze elmarad a bárki által elképzelt istenképtől. Csodákat nem igazán tud tenni, a víz nem borrá, hanem sörré változik (a bor vajon túlságosan magasztos lenne egy kissé szerencsétlennek látszó, kétkezi munkát végző fiatal fiúhoz?), és csak halkonzerveket tud előhúzni a zsebéből (érdekes megfigyelni a hal szimbólumot, mely egyértelmű utalás Jézusra). Nem az az ember, aki komoly és lélekemelő beszédeket tart vagy kitűnő tanácsokat osztogat az őt megszólítóknak. Egészen humoros pillanatnak tekinthető az is, amikor Pax József Mária regisztrál a közösségi médiára és özönlenek a lájkok, kommentek és követések, no meg természetesen a kikerülhetetlen tamáskodók.

A könyv fejezetei további alfejezetekre oszlanak és különleges megoldásként minden ilyen alfejezet kezdete előtt rövid, feltűnően bibliai passzusokra hasonlító sorokat olvashatunk. Érdekes megoldás, de kicsit a paródia erejével hat (néha kellemetlenül erős szavaival), ami elképzelhető, hogy bizonyos olvasók számára inkább negatív hatással bír. Funkciója is megkérdőjelezhető, hiszen immanensen nem kapcsolódik a mű főszövegéhez, inkább a bibliai téma megerősítésének eszköze, hogy az olvasó ne felejtse el, miről is van éppen szó.

Mindemellett lenyűgöző az a stilisztikai ugrás, amely az egyes alfejezetek között megtapasztalható. Egyszer összeférhetetlennek tűnő esztétikai minőségek kavarognak, máskor meghatóan szépirodalmi gondolatok jelennek meg. A miniszterelnökről megtudjuk, hogy síbalesete miként hatott a házasságára, ám a jelentben meglévő empátia és szeretet kimagasló értékei éles jégcsappá dermednek a házaspár ridegsége és olykor az elegancia teljes elhagyásának fagyos kettőse miatt. Aztán a miniszterelnök megosztja ezzel kapcsolatos gondolatait Pax József Máriával, és hirtelen, a papíron formákban játszó tintafoltokból az igazán megható, őszinte és mély együttérzésre képes emberi jellem szökik ki.

A könyv egy groteszk, realista jegyekkel dolgozó mű, mely olyan mély érzelmeket, megdöbbenést válthat ki az olvasóból, hogy vagy félreteszi, vagy szélsebesen kiolvassa azt. Egyértelműen jelennek meg benne korunk társadalmi problémái és jelenségei, jellegzetesnek mondható attitűdjei, de közben érezhető, hogy a könyv Istent nem lealacsonyítja, hanem örök érvényűnek tekinti, aki – ha nem is olyan, mint képzeltük – a jelenkorban is komoly hatással bír az emberekre.

A könyv célközönsége nem egyértelmű számomra; hitetlenek, hívők, bigottak vagy mindenki, akit egy kicsit is érdekel Isten létezésének filozófiai kérdésköre. Az azonban egészen biztos, hogy ezt a könyvet bárki nyugodt szívvel veheti kézbe, ha érdekes, talán cseppet fura, de pont ettől egyedi és különleges témát feldolgozó művet szeretne olvasni. Hívő emberként pedig kiemelten ajánlom azok figyelmébe, akik eddig Istenről csak egyoldalú képet kaptak.