Márton Ágnes

Belopózott a démon



"Mi volna, ha egy napon vagy egy éjszakán egy démon lopózna utánad legmagányosabb magányodba, és így szólna hozzád: Ezt az életet, ahogyan most éled és élted, még egyszer és még számtalanszor élned kell." (Nietzsche)



Rózsátlan tövis,

ennyi volt

a tél ajándéka csak.


A démon és

az örök visszatérés;

szirom-nincs váza,

sündamaszt.


Mi jobb: mesét mondani –

csigahalál hordja a házát,


vagy


hóhérruhában egy karneválon

várni a tavaszt?




Perzsa hajnal


Hajnóczy Péter emlékére



Izzadt ablakon át

hajol belém a metrószagú sötétség.

Sárga nyomokat nyelek,

borospoharakét és

fehér lovakét

– elfutottak, jaj, régen –,

csupa nyom lettem, fogjatok el.


Fogjatok el,

ágaskodom a fénybe,

vallok akár a túlvilágról

(ott tört poharak lesznek,

prérilovak),

s álmos mosollyal visszacsúszom

a delírium padlómagasába.




Stonehenge



Végül oda is eljutok,

az irdatlan kövekhez.

Éveim lábnyomokba szakadtak:

itt állok pehely nehezen,

műtermi kép helyett

kócos-magam.


Már a köveket is megölelem.

Megneveznek

és megnevezem őket –

nem emlékszem, hogyan,

mert ez régi-régi

nem-is-magam,

szavakba süllyedt sejtelem.


Ha az idő közéjük marasztal,

talán én is kő leszek egyszer;

várom, aki megölel, megnevezzen,

semmi-nevű, a névtelenre várok –

emléke emlékem legyen.


















Márton Ágnes: díjnyertes író, költő, az Ofi Press és a One Hand Clapping szerkesztője. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban jelentek meg kötetei. Számos írói ösztöndíjat nyert, többek között egy északi-sarkvidéki kutatóhajóra, Costa Ricára, a jaguárfolyosók tanulmányozására, illetve Fårö szigetére, Ingmar Bergman házába.


0 comments

Recent Posts

See All