Pán kocsmája

Mindenért fizetni kell, gondoltam,

miközben ültünk

egy lehetetlensárga napernyő alatt,

nem várakoztunk semmire,

csak ültünk, szép és élvezhető

késő délután volt, leszámítva, hogy

mindenért fizetni kell, és ez eszembe jutott,

mozgása volt az időnek

és mozdulatlansága a fénynek,

teljessége, még ha törött is,

üres poharat telire cseréltek,

plédet hoztak, mikor jött

az alkonyat. Megnyugtató

tudni, mi mennyibe kerül, ha már

mindenért fizetni kell,

a borért éppúgy, mint az alkonyatért,

a lehetetlensárga napernyő alatt

mindent felszámítanak.

És ha nem tetszett ez a béke,

legfeljebb nem hagysz borravalót.

Babiczky Tibor (1980), költő. Budapesten él.