Mátyás Győző

Az üzlet vakfoltja

Jó, hát nem tagadom, amikor az imént bebattyogtatok ide a hülye mordályaitokkal azt hittem kiugrik a pészmékerem. Még az a szerencse, hogy nincs. Ezekben a csótánysötét öltönyökben, meg napszemüvegben. Télen. Tisztára azt hittem, megelevenedett a Men in Black. Tudjátok, az a Will Smith-es mozi. Nem dereng. Ja, ti nyilván csak meccset néztek. De most már kicsit jobban vágom, hogy mi a téma. Pedig az nem annyira Hollywood, ha az ember irodájába bevasemberezik két ilyen temetkezési vállalkozó forma, és a pofámba nyomja a stukkert. Hát ki ne tüdőzné le a félelmet, ha azt látja, hogy most mindjárt lehúzzák neki a redőnyt. Egyébként lovaglóülésben még hatásosabb. Úgy értem, ha a lábaitok alá rántjátok a széket megfordítva, a támlára dőlve lóbáljátok a stukit és rágógumiztok. De nektek még gumitok sincs. Meg túl is játszottátok. Ahogy adjátok itt a némát. Mint akinek belülről van összecelluxozva a szája. B-kategóriás mozikban vannak ezek az ijesztgetésre való szteroidozott gyökerek, akik intenzíven kussolnak. Meg nagyon néznek. Frankón. Mint a Nero. Na, ezt se értitek, jól van. Amúgy vicc volt. Szeretek poénkodni. Jó poénokat nyomok. De ti nem is vagytok nagydarabok. Tényleg, hogyhogy? Ja, ott a stukker. Abból van az izmotok. Először azt hittem, vízipisztoly. De látom, Glock. A sportkörben kipróbáltunk ilyet. Pontos, mint a lézer, és nem is ránt vissza, hogy lehámozd a saját orrod. De hát ti csak igazgatjátok itt a stukkert, hogy ne nyomja a tökötöket. Na ebből gondoltam, hogy nem kinyírni akartok. Tudjátok, ahogy a filmekben mondják. Ha meg akarnátok ölni, már rég lehetne körülrajzolni. De nyilván nem akartok. Csak hitmeneztek itt, mint valami videojátékban. Na ezért nagyobb a pofám. Oké, hát akkor találgassunk, hogy mi a vargánya dzsoggingjáért korzóztatok be ide az irodámba bemajréztatni engem?

Mondjuk, pénzt akartok. Simán kirabolni. De hol a sífelszerelésetek? A maszk, meg a feszülős cucc. Olyanba szokták, nem? Hogy ne lássák meg az arcotokat. Ti meg itt meredtek rám fullban, hogy lássam a Freddy Krueger-képeteket. Elm utca?

Szerintem ti komolyabb témában utaztok, és csak a baseballütő vagytok. De ki a fene akar benneteket suhogtatni? Vajon ki a megbízótok? Hoppá! Megvan. Ehhez a megfejtéshez nem kell Az egy csodálatos elme. Russel Crowe? Na jó, hát ti se az elmétekről vagytok híresek. Szóval az asszony küldött rám benneteket! A válás miatt. Mert többet akar. És eddig nem bírt megkopasztani. Naná, hogy nem. Hát az ő ügyvédeit is én fizetem. Már svarcban. Hogy ne nagyon akarjanak jogi tékvandózni. Mert az asszonnyal elszaladt a ló, nem csak annyi lóvé kellene neki, amennyi a Nemzeti Bank aranytartaléka se, de az üzletembe is bele akar harapni.

De nyugodtan megmondhatjátok neki: kevés ő ahhoz, hogy az üzleteimet lenyúlja. Egy kis ázott veréb pincércsaj volt, amikor összeszedtem. Nekem köszönheti, hogy a pincérkötényt Pradara meg Louis Vuittonra cserélte. De már nem is elégszik meg a jattal, rendesen bele akar markolni a kasszába. Jó, hát nem mondom, ő is végigcsinálta a nehéz szakaszt ezen a Túr de Hungárián velem, ahogy tapostunk keményen, és nem tudtuk, elérünk-e a célig. A cégeimből akkor sem kap. Azokban az én melóm van, az én verítékem, az én pénzem. Azt se tudja, hogy kell bekapcsolni egy számítógépet, mit akarna az én informatikai cégemtől. Amit én alapítottam. Garázscég, ahogy kell. Előbb voltam pc guru, mint a Cukorhegyi. Pedig nem akartam azt a nyavalyás műszaki főiskolát, aztán milyen jól jött. Igaza lett a faternak, ő erőltette. Hogy papír kell, fiam, nem elég, hogy ilyen bütykölős pali vagy. Úgyhogy az aranyrészvény a fater nevét viseli. Kár, hogy nem élhette meg.

Két haverral alapítottuk az üzletet és eszelősen beindult. Hasítottunk. De olyan ütemben, hogy lenyomod a Suzuki gázpedálját, a következő pillanatban meg már egy Mercedest fékezel. Meg se tudtuk számolni a bevételt. Forgattuk vissza a biznyába.

Vastagodtam én is, körkerületben is, de főleg pénztárcában. Annyi zsozsmákom volt, hogy ha tízezresekből csinálok pénzfüzért, körülköthettem volna a földet. Akkora házam van, mint egy ház. Na ez is vicc, saját. Nyaraló az Adrián, jacht, amit akartok. A fiam Londonban tanul filmrendezést az egyetemen. Tudjátok, az mennyibe fáj? 26000 font egy évben. Számoljatok, voccslebiccek! De megéri. Meg a huha életbe! Filmes lesz az én fiam! Ott tanul, ahol a Ridley Scott végzett, értitek? Az azért nem semmi. Most mit néztek? Szárnyas fejvadász, na! Az sincs meg. Ja, szárnyasba nektek csak a rántott csirke jön be. Whiskeyt? Szolgálatban nyilván nem isztok, tudom. Pedig van 40 éves Glenfiddich. Tudjátok, mennyi egy üveg?

Esetleg a Lonci volna? A szeretőm? Á, nem hiszem. Azt sicher nem, hogy ő küldött volna rám benneteket. A Lonci inkább bebiztosítani akarja magát. A múlt héten kapott egy BMW-t. M740Li xdrive. Az aztán a verda! 340 lőerő. Tudjátok, mennyibe van? De az kizárt, hogy ő utazna a boltomra. Nem érdekli. Nem lát túl a Tiffany-nyakláncokon.

Esetleg a konkurencia. Hogy azok szabadítottak rám benneteket. De az se nagyon valószínű. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy engem basztassanak. Már azok, akik nem a párthoz becsatlakoztatott csövön szívják ki a lovettát. Mert a nagyobb cégek már mind a politika seggéből lógnak ki. A függetleneket viszont szorongatja a hatalom, mint majom a kókuszdiót. Rád jön az ellenőrzési hivatal meg az adóhadtest, de mintha te lennél a simlis és nem ők. Csak hogy megértsd: neked esetleg már nem is olyan jó móka ez a független bizniszesdi. A végén meg blazírt pofával előállnak a visszautasíthatatlan ajánlattal. De eddig azért csak a sumadumásokat küldték, ügyvédféléket. Ez a befeszülés nem volt, hogy verőembereket mozgósítanak. Úgyhogy jó lenne, ha végre megszólalnátok. Tisztázhatnánk már, hogy, kinek a stukkerjait tisztelhetjük bennetek.

Most mi lelt titeket? Mit akartok? Mi ez a görcsölés? Figyeljetek, én nem akartalak sértegetni. Na, ne izéljetek! Maradjatok a helyeteken! Ne közelítsetek! Balázs, te mi a lopótököt keresel itt? Hogy kerülsz te ide egyáltalán? Egyenesen Londonból? Nincsenek most vizsgáid? Hogy mi? Hogy itt dekkoltál végig a másik szobában. Aztán mi a túrót kerestél ott? És ez a két fószer? Hogy ezek egyetemi csoporttársaid? Angolok. Nem is beszélnek magyarul. Hát akkor nem csoda, hogy nem röhögtek a vicceimen. Pedig jó viccek. Ezek a játékszerek meg kellékpisztolyok. Hát ez segges-hátas. Majdnem olyanok, mint az igaziak. Ja, jó minőség, Londonból. Mi, hogy ez az apró izé? Ez az ürgeürülék méretű gomb? Ez tényleg beépített kamera lenne a szemüvegben? Pofás darab, nem mondom. Láttam is ilyet James Bond filmekben, talán a Mission Impossible-ben is volt. Azt mondod, felvettétek ezt az egészet? Ezek a fiúk voltak az operatőrök. De mi a rák ollójáért szórakoztok velem? Na, ezt ismételd meg, fiam! Ez lesz a vizsgafilmed a londoni suliban. Szóval a konzulens tanárod valami szituációs darabot kért dokurealista stílusban. De hát fiam, te beszarattál! Elmész te az apád…

Mátyás Győző

Író, filmesztéta, egyetemi oktató, Budapesten él.

Kötetei: Bilincstörők (elbeszélések, Pesti Szalon)

A látszat birodalma – David Fincher mozija (Gondolat)