Korsós Gergő

Az xD-k kora

Fellépés előtt

észrevettem a színjátszófesztivál

harmadik emeleti öltözőjének katódsugaras tévéjén,

porral kikrikszkrakszolva 

a mára haldokló xD jelet.

Aztán menni kellett.

Hívott a színpad, meg a tanítónéni,

és előadtam társaimmal magam.

Talán Maugli voltam aznap.

Jók voltunk.

Díjat is kaptunk.

De engem igazából az nem érdekelt.

Engem igazából csak két dolog érdekelt:

1. A sajtos szendvics a büféből

2. Az az xD jel, ami még előadás után is ott virított a tévén.

Aztán elkezdtem a Metin2-vel játszani,

ahol mindenki,

de mindenki xD-zett.

Menő volt ez a gémer világban,

főleg a való életben amúgy szögre akasztott gyerekeknek.

Olyan menő volt, hogy elkezdtem én is.

Pedig jó darabig azt se tudtam, mit jelent.

Aztán a haverom,

a Lezuzlak[hun] felvilágosított, hogy nevetést,

de kicsit máshogy, mint a lol (laughing out loud),

amiből később lel lett,

aminek már nem is volt értelme,

de unalmas lett az eredeti.

Miután Lezuzlak felvilágosított, már jól használtam.

Sőt.

Később volt, hogy én világosítottam fel másokat,

amire nagyon büszke voltam.

Ezzel az egésszel azt akartam mondani,

hogy volt egy kor,

az xD-k kora.

xD 

Minden mondatod végére befér,

ha tompítani akarod az élét,

nem vagy elég magabiztos,

pátoszos, szerelmi vallomásnak indulsz,

de menet közben kifarolsz, 

lejjebb veszed a gázt.

Elutasítás esetén mondhasd:

csak vicc volt,

haha.

Ezek voltak az ikszdék.

És most jövünk ki az ikszdékből,

újabb dolgok jönnek.

És virtuális kamaszkorom 

hamuban sült pogácsás botját lóbálva,

szép lassan

kisétál a horizontból.

Korsós Gergő 2000-ben született Szekszárdon. Költő, űrlovag.