Varga Csenge

Az anyag



pusztul a fecskesereg azt mondják légszennyezés lovam selyem orra mellett vérerek dúdorodnak és pupillája nagyra tágul egy cafatnyi húst vág a hentes vörös fényben úszik a vészkijárat bár innen már senki nem menekül láthatnád hogy minden mozgóval végeznek csak az időt nem tudod biztosra síkokból emelkedik ki a táj és idősíkokra teszünk mindent legyen az ház vagy évszak esetleg bakelit lemez az udvar pázsitján fekszik három kutya és az a két lány akik roppannak a hegyek sziklafalai között akik bevonszolták a halott bárányt a napról mert egyszer minden leáll ami mozgott kidől és átalakul a madarakat senki sem látja legfeljebb a fák lombjai tudják titkukat mert ők a legtisztább lények és az állatok de van akinek a vágóhíd jár van akiből parázs lesz van akit lefagyasztanak szakadozva lépdel a kaszás nem a fekete hanem aki füvet vág és a pázsitról felkelnek a kutyák mert látják a villanó él mozgását tudják mi a fájdalom fekete füvek sírnak talpaink alatt cipőm aljából kavicsokat dobok ki mi ez ha nem pusztítás félhetnék én is a haláltól hisz eleget látom retteghetnék a szenvedéstől mert okot adott rá az élet mégis csak ülök és nézem a kaszát ahogy karcsún vágja a csendet lovam selyem orrán a levegő áramlik ő még tiszta amíg nem hibázik mert ő nem az enyém valaki rendelkezik felette és nála a tévedés nem elfogadható állapot ordíthat az ember hogy ne üssön valahogy mégis bűnbe esik és az ember ütni fog mert ennyit tud és ölni mer mert ereje véges kielégítő ha valamit pusztíthat önmagán kívül is











































Varga Csenge Orsolya vagyok, 1999-ben születtem Marosvásárhelyen. Jelenleg a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanulok. Három és fél évet dolgoztam önkéntesként a Vásárhelyi Nemzeti Színházban. Mondhatom, hogy itt kerültem közelebb a művészethez, és itt láttam bele a “művészvilág” rejtett szegmenseibe, (hogy nem csupa csillogás és villogás, pezsgő és állófogadás az élet). Ha saját stílusjegyekre kell gondoljak, akkor az érzékeltetést és a kaotikusságot emelném ki. Nem titok, hogy gyakran a lehető legérthetetlenebbül fogalmazok, de az az érzésem, hogy így a privát szférámat is védem, és másnak is lehetőséget adok belelátni a szavakba. Játék az egész. Olyan szójáték, amely már-már szükségletnek számít.

0 comments

Recent Posts

See All

Lekvár

nincs 89.png