Veszprémi Szilveszter

Az örökül maradtak

nekem már csak az ősz jutott belőle nem panaszként mondom mert szép volt szép is volt mert tudott nevetni tudtunk nevetni mert mi olyan családból származunk

lassan ment el mint igazából az ősz bizonyos pillanatokban nem volt ott a nevetésünket utánozva nevetett és mi a beszéde helyett beszéltünk

úgy tűnt el mint az első hó alatt az avar amit még nem takarítottunk el mert van rá idő a dendritfák ágait nem a hirtelen vihar a sűrűsödő éjjeli fagyok törték szét

csak eljöttek azok a telefonhívások a latyakban rohadó ágak szagáról bele sem gondoltunk hogy ki marad majd a feladatra amiben magunkra hagytak minket

talán csak annyit örököltem ami családi dolog nevetésünket büszkeségeinket emlékeket anyai ágról olvadó erős géneket nem mondjuk ki nem mondhatjuk

nincs hogyan nyomokat keresni évek távolságából pelyhek közül sem láthatjuk az elsőket ha próbálunk is jósolni a hóból csak olyat amit ki tudunk nevetni

Veszprémi Szilveszter: (Pécs, 1997), költő, az SZTE BTK mesterszakos hallgatója, az Egy meleg srác olvas blog bloggere, az Eközben Szegeden blog alapító főszerkesztője. A szerző a mű megírásának idején a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa volt.