Tóth Ramóna Mirtill

Ahol törik - Garaczi László Weszteg (2022, Magvető)

Elsőre egyszerűnek tűnő, de óraműpontosággal megkomponált próza – ez jut először eszembe, ha Garaczi László 2022-ben a Magvető kiadó gondozásában megjelent Weszteg című új regényére gondolok. A mű fogadtatása is kétpólusú: egy oldalról a kritikák a történet és a szerkezet egyszerűségét, tömörségét, hagyományosságát hangsúlyozzák[1], a másik oldalon viszont a legapróbb szintig hatoló tervezettség és szöveg egészét átitató komplexitás kerül előtérbe[2]. És a kettő együtt, egyszerre igaz.

A karantén időszakára helyezett, három napot felölelő történet három szólamra bomlik. Hajni és Brúnó kapcsolatát és annak fokozatos leépülését, valamint a két szereplő eseménytelen mindennapjait rögzítő fejezetek közé ékelődik be a harmadik, egy Sybille névvel fémjelzett mű a műben. Ahogy erre a történetben is fény derül a harmadik szólam epizódszerű szövegei Brúnó szeretőjének új szerelméhez kötődnek; Sybille a német, ökofeminista politológus Schnabel doktor énekei címet viselő fiktív regényének feltehetően töredékeit olvashatjuk – magyar fordításban. És ahogy arra már számíthatunk: Sybille szólama karantén- vagy vírusirodalom, ami nem más Brúnó értelmezésében – aki nem mellesleg állítása szerint csupán a szöveg első és utolsó mondatának elolvasása után jut erre a következtetésre – mint „középkori pestis, kortárs társadalomkritika, disztópikus giccs.”[3]

A regénybe ékelt regény tehát témájában összecseng a főszöveggel. Láttunk már ilyet. Általában ekkor következik az, hogy megállapítjuk: a beékelt regény ellenszövege, tükre, példázata, kivonata… stb. stb. a főszövegnek, vagy ahogy erre is ismerünk több példát[4]: maga a beékelt regény megegyezik az általunk olvasottal. Viszont a Weszteg esetében a látszat ellenére közel sem ilyen egyszerű a képlet.

A kötet szerkezete a szólamok elkülöníthetőségét, különállóságát erősíti azáltal, hogy a váltakozó fejezetek elé mindig névjelöléssel jelzi az adott „megszólalót”, „narrátort”. Mindezt még érdekesebbé teszi, hogy a Sybille név alkotói nevet jelöl, az ő megszólalásainak így feltehetően még egy rétege van: egy az általa szerzőként jegyzett fikció narrátorának szintje. Ha a narrátor személyére a fiktív mű címéből következtetnénk, Schnabel doktort jelölhetnénk meg, hiszen a cím azt sejteti: az ő énekeit, azaz az ő megszólalását, szólamát, hangját rögzíti a szöveg. Viszont, ahogy azt olvasáskor látjuk a doktor maga is tárgya és nem elbeszélője az eseményeknek, helyette egy anonim, implicit és mindentudó harmadik személyű narrátorral van dolgunk. Emellett az sem utolsó szempont, hogy Sybille történetei fordításban, azaz egy következő közvetítés, egy következő hang, a fordító tolmácsolásában olvashatóak. Ez alapján már ráérezhetünk arra, hogy milyen fontos is lesz a közvetítés, a hangok átvételének, birtoklásának a kérdése a Weszteg értelmezésében.

A szerkesztés által elkülönített és nevekkel fémjelzett szólamok a látszat ellenére sem (csak) három meghatározható narrátori pozíciót fednek. Éppen ezért fontos tisztázni azt, hogy pontosan milyen nézőpontok, tudatok, hangok szervezik a Weszteg (különböző szólamainak) narrációját, mert az egyszerűnek és egyértelműnek ható, és nem utolsósorban direkt módon jelölt pozíciók félrevezetőek, vagy jobban mondva: trükkösek lehetnek.

Ahogy erről pedig több kritika is ír: Garaczi új regényének központjában nem a karantén mint tematika, sem a karantén mint létállapot, hanem sokkal inkább – és ezt már én teszem hozzá – a megszólalások, szólamok, hangok manipulálásának kísérlete áll. A Wesztegben minden ott és akkor ér össze, majd válik szét, amikor annak a prózai időzítésben lennie kell: a szólamok nem csupán egymás mellé rendelt, egymásra felelgető, egymást kiegészítő perspektívák, hanem szinte kibogozhatatlan összefüggéshálózatot, szövegegyüttest alkotnak.

Ha a játék kedvéért homogén megszólalásokként tekintünk a három szólamra, akkor is megfigyelhetjük, hogy a közöttük fennálló hierarchia és viszonyrendszer folyamatosan változik, torzul vagy újrarendeződik. Kezdetben azt gondolhatjuk, hogy az egymással kommunikációs helyzetben álló (!) Hajni és Brúnó két szólama alkot egyfajta egységet, hiszen történetük a két narráció alapján viszonylagosan összeállítható – hangsúlyozzuk itt ki a viszonylagosan jelzőt, hiszen a Wesztegben minden töredezett, mozaikszerű és a legfontosabb: több módon is összeilleszthető – és ehhez az egységhez képest Sybille szólama magyarázó, kritikai vagy esetleg tükörviszonyban áll.

Arról pedig külön gondoskodik a regény, hogy ne kerülje el a figyelmünket az a tényt, hogy Sybille hangja a fikción belül is fikció. Tehát míg Hajnit és Brúnót elviekben összekötné, hogy a szüzsé szintjén a „valóság” terében helyezkednek el, Sybille szövegét egy következő metaleptikus rétegbe kell elképzelnünk. De ezt tovább bonyolítja a fent már említett probléma: Sybille mint szerző maga is Brúnóék valóságának lenne a tagja, hiszen egy kortárs, jelenből íródott fiktív munka alkotója; mely a regényben való beékelésekor már egy másik hangon: a fiktív regény fiktív narrátorának a hangján, egy időben és térben jelölten konstruált történettel jelentkezik. Ahogy ebből a leírásból is láthatjuk az is összetett és változó, hogy a fikció, mely szintjére helyezhetjük el a különböző szólamok szervezőit. És éppen ez lesz az, ami a Weszteg prózai működésének kulcsa: a látszólag egyértelműen elkülöníthető és jól viszonyrendszerbe helyezhető szólamok, valójában nem azok.

Ha közelebbről megvizsgáljuk érdekes lehet, hogy egyrészről áthallások, érintkezések, ismétlődések vannak a különböző szólamok között – melyekre Szabó Gábor a Műútban megjelent kritikájában[5] következetesen rámutat – másrészről pedig különbözik a három szólam három narrátorának a hozzáférése egymáshoz. Azt figyelhetjük meg, hogy Brúnó az egyetlen, akinek hozzáférése van mindhárom szólamhoz: hiszen a szüzsé szintjén Hajni hangüzenetek formájában „közvetíti” számára a történetét, míg Sybille szövegeit a telefonján olvassa. (A Garaczi-regény és kapcsolattartás digitalizációjának megjelenését kiemelkedő részleteséggel elemzi Som Balázs a Kulteren megjelent kritikájában.[6]) Ebből is következtethetünk arra, hogy valamiképp Brúnó az, aki a narráció hierarchiáján belül felülemelkedik, aki manipulálni tudja a többi hang működését. Hiszen felmerülhet bennünk a kérdés: hogy ki adja közre Sybille szövegeinek fordítását? Miként kerülnek be a fikció terébe? Ennek irányítója/elkövetője pedig szinte egyedül csak Brúnó lehet, aki a történetben explicitte csak néhány ponton érintkezik a szöveggel, de felmerülhet bennünk a gyanú, hogy valójában sokkal erősebb szálak fűzik őt a többi szólam szervezéséhez. Ha az olvasó erre a regény zárlatáig nem jönne rá, az utolsó Brúnó-jelenet lerántja számára a leplet a titokról:

„Halvány tűzfolt a mellkasán, fázik az arca a lecsorgó könnyektől. Úgy sír, ahogy más lélegzik, figyelmetlenül, boldog közönnyel. Elképzeled, hogy elutazik Sopronba virágot locsolni, hogy betolják az elfekvőbe egy kibicsakló kerekű ágyon. (…) Nem ismered, fogalmad sincs, kicsoda, néhány percet beszéltetek egy kiállításmegnyitón. Ő volt az, és ő is tudta, hogy te vagy az, és hogy ennyi jár nektek. Ez a könyv, aminek csak az első és az utolsó oldalát olvastad el.”[7] [Kiemelések tőlem.]

Ahogy az idézet elején kiemelt részekben megmutatkozik, hogy Brúnó szólama Hajniénak a megalkotójaként, elbeszélőjeként, manipulálójaként is érthető. Ebből a szempontból Hajni a Brúnó névvel megjelölt narrátor variánsa, egy alternatív ön-elbeszélő szólam. Így Brúnó nem csak mint a szüzsé egyik karaktere és saját szólamának narrátora érthető, hanem mint több szólam elbeszéléséért felelős tudat. Éppen ez az egyik fő indok arra, hogy nem helytálló kommunikációt vagy dialógust feltételezni a szólamok között.

De ne hagyjuk figyelmen kívül az utolsó mondatot sem! Ez végérvényesen rámutat, hogy nem csak Brúnó és Hajni szólama született a narrátor variánsokká szaggatásából, hanem Sybille is ennek a furcsa széthullásnak az eredménye – ő is Brúnó szólamának fennhatósága alatt áll, Brúnó fiktív történeteinek, regényeinek, irodalmának egyike csupán.

Mindezt végiggondolva érthetővé válik a regényben háromszor ismétlődő pohártörés-jelenet. A Weszteg narratológiai bravúr, amely az egyszerűség köntösébe bújtatva, a narrátori szólam és hegemónia szilánkokra törésének kísérletét hajtja végre. Ez az a prózai pulzálás, amelyet a zárómondatban Brúnó Sybille hangját elbitorolva megfogalmaz, vagyis ez volna „[a]z asztalról leeső pohár mozdulatlan zuhanása.”[8]

[1] Szabados Attila, Megáll a tetőponton, Bárka online, = http://www.barkaonline.hu/olvasonaplo/8398-garaczi-laszlo-weszteger-l (utolsó letöltés ideje: 2023. 08.20) [2] Szabó Gábor, A legvidámabb bolygó: Brúnó tudata, Műút, = https://muut.hu/archivum/44769 (utolsó letöltés ideje: 2023. 08.20) [3] Garaczi László, Weszteg, Magvető, Budapest, 2022, 30. [4] Gondoljunk akár Bulgakov Mester és Margaritájára! [5] Szabó Gábor, A legvidámabb bolygó: Brúnó tudata, Műút, = https://muut.hu/archivum/44769 (utolsó letöltés ideje: 2023. 08.20) [6] Som Balázs, A jelenlét halk szivárgása, Kulter.hu = https://www.kulter.hu/2023/05/garaczi-laszlo-weszteg-kritika/ , (utolsó letöltés ideje: 2023. 08.20) [7] Garaczi László, Weszteg, Magvető, Budapest, 2022, 121. [8] Garaczi László, Weszteg, Magvető, Budapest, 2022, 122.

Felhasznált irodalom:

Szabó Gábor, A legvidámabb bolygó: Brúnó tudata, Műút, = https://muut.hu/archivum/44769 (utolsó letöltés ideje: 2023. 08.20)

Szabados Attila, Megáll a tetőponton, Bárka online, = http://www.barkaonline.hu/olvasonaplo/8398-garaczi-laszlo-weszteger-l (utolsó letöltés ideje: 2023. 08.20)

Som Balázs, A jelenlét halk szivárgása, Kulter.hu = https://www.kulter.hu/2023/05/garaczi-laszlo-weszteg-kritika/ , (utolsó letöltés ideje: 2023. 08.20)

Tóth Ramóna Mirtill a mű megírásának idején a Petőfi Irodalmi Múzeum Oláh János-ösztöndíjasa volt.

Tóth Ramóna Mirtill 1999-ben született Budapesten. A Kalligram kiadó szerkesztője. A Nincs online folyóirat alapító-főszerkesztője. 2023 tavaszán végzett az ELTE BTK Irodalom- és kultúratudomány mesterképzésén. 2022–2024 között a Petőfi Irodalmi Múzeum Oláh János ösztöndíjának támogatásában részesül. Fotóját Kristóf Balázs készítette.