F. Tóth Gergely
A papucsomat keresve
I. Ennyire hétfő még sosem volt.
Mindennek kell, hogy legyen eleje?
Nem lehetne csak úgy, in medias res élni,
mint szülő a gyerek szemében?
II. Az ember úgy él, ahogy kávét főz.
És más út nincs, a kávé is elfogy,
de az íze mégis csak lényeges.
III. Az élet elrejthetetlen csodálattal küzd.
Ahogy feszül a mellkas,
az embert libabőr üldözi,
és táncol szeme a vékony lappörgésen.
IV. Az unalmas téli napok.
Az unalmas téli hetek.
Az unalmas téli hónapok.
Az unalmas téli évek.
Az unalmas téli Isten,
és te a kályhára lapulva
dideregsz a nyárért.
V. Megtervezett éjszaka volt.
A nyírfa levelei, mint az angyalok
- mikor az ember eltalálta a mennyországot –
potyogtak alá.
VI. Szétfolytam az ágyon.
Negyedjére csaptam le az ébresztőt.
Egyedül vagyok.
Mindennek az elején.
Ennyire hétfő még sosem volt.
Lift
hatos számgomb
majd tükör majd rúzs majd konty
és egy halk szia
F.Tóth Gergely 2001 januárjában született Bonnban. Budapesten járt gimnáziumba, jelenleg az ELTE BTK hallgatója. Eddig az Új Forrásban jelentek meg versei, és van egy büszkén titkolt kötete magánkiadásban.
ความคิดเห็น