Mezei Gábor

a.5. folytonos jelen

a frissen kiöntött park mögött megállsz, ez már a tópart,

ajándékidőben. a markológépek, amik a vizet merték,

szárazon, járó motorral. a medence lassan körbeér,

nem takar, felfed, kihúzza tested kontúrjait, látszol,

pedig nem akarod. váratlan szárnycsapás, aztán rögtön

a lövés, aztán hallatlan csend. megérted a holnapot.

b.3.

a közelség látszólagos. megafon a lámpaoszlopon,

hangod tiszta a felhőzajban, nyugalmadra mégsincs

magyarázat. haladsz a soron, hónod alatt kerek

akvárium, benne áttetsző hal. a földre ejted a

hársfaszagban.

b.4.

a raktár alagsori, ide jön majd, nem ismerjük, együtt

olvastuk. ma te lősz, mondom, engem is meglep,

fegyverről sem tudok. csattanás, a vasajtót rámzárod,

a visszhang tompán elfullad, a sötét egybeáll, de a szervek

élni akarnak.

Mezei Gábor költő, kutató (ELTE), szépirodalmi szerkesztő (Műút) A versek megírásakor a szerző a pozsonyi Literárne informačné centrumrezidense volt, a programot az International Visegrad Fund támogatta.