Tóth Péter Mizo

Kiittuk egymást, hogy semmi ne maradjon belőlünk. Le is jártunk közben,

de a maradék csomós lét még lehúztuk, csak hogy kicsit érezzük

rosszul is magunkat: élünk közben. Lecsavartuk kupakjaink, hogy az a

műanyagos kukába kerüljön, a maradékunkat meg összenyomtuk,

kidobtuk, végül meg újra lettünk hasznosítva. Ledarálva, majd ugyanazt formálva belőlünk, hogy valami új hűtőbe kerülve azt mondhassuk magunkról: újra hasznosak vagyunk, várva, hogy

megint kiigyanak minket.

A nevem Tóth Péter, 1995-ben születtem, Dombóváron. Jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Karának hallgatója vagyok. Ha bármit megtehetnék, akkor Avignon környékén készítenék bort a karthauziaknak, vagy Andalúziában kergetnék kutyákat.