47/8/9, 102/B

Prótár Noémi

végállomásig utazni. ezt akarom.

végigzötykölődni minden mocskos megállón. hatalom

kinézni a tájra, azt mondani, hogy az enyém,

ismerni, tudni, érteni minden részletét

sötét utcákon párban bandukolni,

két lépéssel magam mögött araszolni,

és hallgatni visszhangjait saját lépteimnek

magamat előre látni, súgni tudni, a jót, a helyeset

a macskakő mind beszakadt. megnyílt a pokol.

megnyílt a menny. és én kapaszkodom.

tudod, előbb-utóbb vége lesz.

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy,

Én ezt nem így akartam.

Szóval nesze, itt vagyok,

Kezdjél velem, amit tudsz,

Mert én nem tudok magammal kezdeni semmit.

Mi Atyánk, kalapálj helyre, látod,

Görbe vagyok ott, ahol egyenesnek kéne lennem,

Nem bírom a görbeségemet,

Mert minden, amin túl nagy a nyomás,

Elhajlik, majd megtörik,

És ha mint a lovadat, be akartál törni,

Sikerült.

Mi Atyánk, hol vagy,

Azt akarom, hogy akkor is keress,

Ha hűtlen vagyok.

Nem beszélek.

Nem tudok.

Haza akarok menni.

Honvágyam van a naplementék után,

Amiket még nem is láttam.

Kend be a szemem sárral,

Hadd lássak.

Mi Atyánk, add meg…

Nélküled nem megy, nem megy, nem megy.

Mi Atyánk, kilépek a vízre.

Mi Atyánk

Hallgass meg.

Prótár Noémi 2000-ben született, Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának harmadéves, magyar alapszakos hallgatója.