Vida Kamilla Az utolsó nap Ott ébredtünk aznap reggel Imrével (kézen fogva, mint ötéves korunkban) a Testnevelési Főiskola hideg kövén. Nem emlékeztünk semmire, egyedül voltunk, meg néhány vérnyom, de nem olyan sok, hogy nagyon megijedjünk. Szájpadlásom rojtozta a másnaposság. Tudtuk, hogyha kilépünk az ajtón, három dolog történhet. Vagy neki lesz igaza, vagy nekem, vagy egyikünknek sem. Tudtuk, hogy kicsit nagyobb a matematikai esélye annak, hogy nincs az életnek értelme, mi

Zsigmond Soma Ismétlődő formák I Szemében magamat Földön, pázsiton, eget.  Szememben égbolt:  kívülről magamat. Hatalmas zöld mező – évszak,  nem férünk el benne többen. Kiterít a tér, mindenhol én,       mozdulatlan levegő. Hűvös föld ömlik a talaj  merev izmaira.  Csendes örvény hív,  felejt, kényszerít köldökénél. Eget rá, omlik: szemében magamat. II Ismétlődő formák  Málló vakolat. Darabokban úszó szűk-szűk utcák, térre nyílik: feszít.  Száraz szemcsatorna: könnyít magán,

Makó Ágnes MANDARINVIRÁGOK Amíg a vécén a lábadat lógázva bonyolult dalokat énekelsz, elpakolhatom a legót. Amíg vizet öntögetsz a kádban a kis kannából a kupakba, a kupakból a kulacsba, a kulacsból vissza a kis kannába, van esélyem ételt dobálni az asztalra. Amíg mandarin-gerezdekből virágot raksz ki a lila tányérra, a kifli héját letekered, a beléből gombócokat gyúrsz, megválaszolhatom az emaileket. Amíg cetliket vágsz ki, eláztatod vízfestékkel és könyvjelzőket gyártasz, v

Saád Anna Hirtelen hajnalodik A sugarak átsejlenek az ablakon, mint vékony bőrön az erek. Szemed előtt hártya,  arccsontjaid betöredeznek. Lélektelen szörnnyé válsz. Ketreced a falra vetülő árnyék-rács, a fénypászmák hozzásszegeznek. Szörnyként is jólérzed magad. Saád Anna , 2005-ben született Budapesten. Írásai megjelentek az Irodalmi Jelen, Előretolt Helyőrség, Nincs online, Kultúra és a SZIFOnline oldalán. Az ELTE BTK magyar szakán tanul.

Lukács Bence Napüdvözlet  Figyelnek minket a hegyek. A folyók a lábaink közé kívánkoznak, minden csillag egy-egy tűszúrás. Mellkasunkból tépi ki magát, vadászni indul a táj. A futásnak eredő erdők is mi vagyunk, a vasgyökeret eresztő beton is. Fém ízű szavakból, gyomrunk köveiből épülő városok – akár a telehányt csönd. Dobogunk egymás torkában. Lukács Bence 1986-ban született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Társadalomtudományi Karán hagyta félbe. Első kötete ( Mire valók a