Az alábbi szöveg a Fade in/out projekt keretében született, aminek az volt a célja, hogy feltörekvő zenészeket és írókat hozzon össze olyan formában, ahol a közös alkotások során a szöveg és a zene harmonikus egységet alkotva teremtenek valami olyasmit, amely mindkettőben benne volt már, de csak az együtthangzás tudta megszólaltatni. A projekt megálmodója és kivitelezője Vida Boldizsár, akinek a munka oroszlánrésze is köszönhető; nélküle valószínűleg nem lett volna ennyire szerteágazó és kivételes ez a projekt. Az alábbiakban viszont egy kakukktojással találkozhattok, ugyanis a projekt keretein belül egy film is terítékre került. Így Kincses Tamara S már nem vagyok otthon az égben című alkotására olvashatjátok Szabó Máté versét. A filmet az alábbi linken éritek el: S már nem vagyok otthon az égben (It Was Heaven I Lost) - YouTube

Szabó Máté Redukció

a kezem, lábam, a testem, a fejem, a

változatlan, kitörölhetetlen “én”, a

feleslegem, amit benyelek:

nyers mosóport, illatot, redukciót,

horzsolódást, lenyomást, elfojtást, a

felületek egyre tömöttebb ütközésében:

a kínzott kitakart állat a kínzó által,

bőrháló, beszéltetve, hogy a

kifejezést a hatalom nyelvére, a

kínzottat egy emberi redőre redukálja,

gondolja a kínzott, és a kínzó,

akinek kell egy név:

akit kínoznak, nem hajlandó belépni

az ellentétek játékába, magának,

benne, tudva, hogy beszédének hiánya a

jelenléte megmaradva – mely jelenlét,

mit ad isten, éppen a kínzóé is,

akinek kell egy név:

messzirőljött, viharvert, levált

emberhús, az a nyers, kínzó jelenlét,

amihez nem erővel, csak annak

feladásával közelítek:

a horrorunk, a megakadásunk (mondja

Robert Antelme) volt a tisztánlátásunk,

és milyen fantasztikusan kurvaédes ez:

Szabó Máté: 97-ben született Budapesten. Fél lábbal még esztétikán, a másikkal még inkább leragadva, futni szeretne. Mindemellett kritikákat, tanulmányokat ír. Szereti a kutyákat és a filozófusokat. Verseket is ír, csak nagyon lassan.

A szöveg eredetileg az Underground lapszámban jelent meg.