„Még a végén olyan lesz, hogy mi sem mehetünk fel a színpadra egyszerre.”

Interjú a Teddy Queennel

Vicces történetek fellépésekről, a karantén hatása egy zenekar életére, tervek, nagylemez. Többek közt ezekről kérdeztem az erdélyi zenekart, a Teddy Queent, amelyet 2016-ban alapítottak. A Tusványoson „zakózó” dobosról már lehetett olvasni pár helyen, most azonban nem ezt az élményt jártuk körbe. Sokkal inkább arra voltam kíváncsi, mi a helyzet a srácokkal.

Milyen hatással volt a karantén a zenekar életére, például fellépések terén?

Fodor Laci:

Körülöttünk lassan mindenki kezd covidos lenni, de mi holnap készülünk felvenni a nagylemezre a dalokat. (holnap = okt. 22. – a szerk.) Ez az elmúlt két év munkája lesz. Jelent már meg róla két dal, de régóta érlelődő dolgok is lesznek. Fellépés terén pont úgy volt, hogy indultunk volna neki a tavaszi turnénak; Kolozsváron és Marosvásárhelyen a Kiscsillag zenekarral léptünk volna fel, és hát az előtt egy nappal bezártak minden clubot. Szinte leghamarabb lettünk érintettek, ahogy bejött a dolog úgymond, amely gátolt is minket. Onnantól nem volt fellépésünk. Nyáron egy kiruccanásunk volt Győrbe, meg volt egy kerti koncertünk Gyergyószentmiklóson egy nyereményjáték keretein belül. Ennyi röviden. Nem nagyon játszottunk embereknek, leginkább gyakoroltunk meg írtuk a nagylemezt, ami év végén ki fog jönni, ha még nem jön valami. Most már szerintem bármi jöhet, így is, úgy is kijön.

Gellért Péter (Gege):

Ha lekapcsolják az internetet, akkor nem jön ki.

Laci:

Ha elveszik az áramhálózatot, akkor nem… Az alkotói folyamatokat nagy mértékben nem gátolta a karantén, mert egyébként is az az időszak jött volna, amikor koncertezünk, és az alkotói folyamatok kicsit megállnak. Úgy fogjuk fel, hogy ez most kicserélődött. Vagy megcserélődött. Ahelyett, hogy koncerteztünk volna, folyatódott tovább az alkotói folyamat, ami szerintem jót is tett a lemeznek, mert több időnk volt így a maradék dalok kidolgozására, meg úgy az egész nagylemez koncepció átgondolására. Nyilván ért minket egy hatás, de megpróbáltuk ezt is az előnyünkre kovácsolni. Úgyhogy összességében nem lett se negatív, se pozitív.

Az Instagramon se maradtatok tétlenek, azt lehetett látni, hogy egyáltalán nem unatkoztatok ebben az időszakban sem…

Laci:

Ez így is volt.

Csóka Lóránd (Csóka):

Rengeteget próbáltunk. Nem is tudom, szerintem mióta megvan a zenekar nem próbáltunk ennyit, mint ebben az időszakban. Mindenki itthon volt, így hétköznapokon is tudtunk próbálni. Régen csak hétvégenként tudtunk, nagy nehezen, sok utazással, de így most kapóra jött.

És akkor lehet rá számítani, hogy robbanni fogtok, ha kijött a nagylemez is?! 😊

Mindhárman egyszerre:

Reméljük. :))

Laci:

Azért a koncertezés is kellene, mert az is egy gyakorlás, de rengeteg hibánkra felhívta a figyelmünket ez az elmúlt időszak.

Milyen hibákra gondolsz?

Laci:

Zenélés közben észrevettünk olyan berögződéseket, amiket eddig nem, és javítottunk rajtuk. Zenei szempontból nagyon pozitív volt. Hiányzik azért. Jó lenne már játszani. Mi amint lehetett kimenni Magyarországra, ki is mentünk. Két koncertre mentünk, mindkettőt lemondták, szóval amint lehetett lehetőséget megragadni, mi meg is ragadtuk. De így is csak két koncert lett a nyáron, ami jóval kevesebb a tervezettnél.

És alapvetően Erdélyben vagy Magyarországon léptek fel/koncerteztek többet?

Laci:

Körülbelül már tavasszal tudtuk, hogy novemberig hol fogunk játszani, így láttuk előre, de hát azt hiszem, már picivel több lett volna Magyarországon, mint itthon, a fesztiválok miatt. Jóval több ott a fesztivál, és most már tudtunk volna játszani olyan helyeken, amiket nagyon vártunk. Efott, Campus, Orfű, Művészetek Völgye… Ilyen elég jó dolgok. 7-8 fellépés lett volna itthon is, de kint 20 körül a nyár folyamán.

Ha már „kinti fesztiválok”… Hogyan született meg a 2019-es VIBE Fesztivál himnusz?

Laci:

Magát a dalt éppen terveztük kiadni, és nem tudtuk, hogy ez milyen formában történjen. Még a klip se volt összeállva, és akkor kapcsolatba kerültünk a fesztivállal. Mondták, hogy már két dalra terveztek lecsapni, majd látták, hogy a jön a harmadik, és kíváncsiak voltak, hogy milyen az, mert hogy ha az is ilyen jópofa, azt szeretnék, hogy legyen a VIBE himnusza.

Milyen érzés volt, amikor megtudtátok, hogy ez lesz az?

Csóka:

Elismerés volt. Meglepetés is. Örültünk, hogy tetszik a szervezőknek. Igazán jó visszaigazolás volt.

Laci:

Az azelőtti valamelyik évben volt az első nagyobb, fesztiválos fellépésünk a VIBE-on, és rá két évre az, hogy miénk volt a himnusz, tényleg nagy szó. Itthon sikerült ezáltal még több emberhez eljutni, ami mindenképp pozitív volt. Jól jött össze az egész együttműködés. Tetszett nekünk is. Jó volt a fesztivál abban az évben is, szóval örültünk az egész szitunak.

Közreműködésetek még ha jól tudom, nem volt. Ha csak egyet választhatnátok a következő évben, akkor kivel lenne?

Laci:

Én egyszer gondolkoztam ezen, és azt mondtam magamban, hogy Lovasi András. Megnézném, hogy neki hogy volna türelme hozzánk. Egy interjúban hallottam, amikor zenekari nehézségekről beszél, sok esetben egyezett a mi problémáinkkal. És elgondolkodtam, hogy ha még egyszer belekóstolna az úgymond kezdetleges nehézségekbe olyan formában, hogy eltölt velünk egy hetet úgy, hogy meg kell írnia egy dalt, akkor mi volna a közös metódusa velünk. Az is foglalkoztat, hogy milyen lenne vagyhogy mi volna a közös metódusa velünk. Alapvetően ez izgalmas, de nem hiszem, hogy sor fog kerülni rá. A közreműködések általában stratégiai lépések szerintem annak érdekében, hogy ’hozzunk össze két zenekart’. Pont a VIBE Fesztivál kapcsán lett volna egy olyan, hogy Saiidnak lett volna egy szakasznyi rapje az albumba, de aztán nem sikerült összehozni, mert már kész volt a dal és nem volt rá idő. Nagyon sürgős volt minden.

Gege:

Én az ilyen pluszfellépős dolgokat mindenképp egy olyan koncerten tudom elképzelni, aminek van egy különösebb jelentősége. A zenekar számára sem egy olyan hétköznapi koncert, amivel megjelenünk egy fesztiválon, hanem legyen szó egy különlegesebb lemezbemutatóról például. Egyelőre ilyen különleges koncertet nem tervezünk. Meg nem tudom, hogy a stúdiómunka mellett mennyi időnk lenne az életünkkel párhuzamba hozva a zenekari életet is mondjuk kialakítani erre a célra, meg összerakni egy ilyen produkciót. Meg ha beleteszünk plusz egy embert, az megint dob egyet a technikai dolgokon. De mindenképp nagy kihívás és jó élmény lenne.

Csóka:

Most nem szabad egyébként sem. Kevesebben kell lenni és a másfél méternek is meg kéne lennie.

Gege: (nevetve)

Még a végén olyan lesz, hogy mi sem mehetünk fel a színpadra egyszerre.

Laci: (nevetve)

Lehet valaki olyan, akit annyira nem kedvelünk, és akkor a másfél méter meg van oldva. Olyan ember kell, aki könnyíti a folyamatokat, nem pedig nehezíti.

Viccet félretéve, szerintetek melyik az a zenétek, ami fontosabb mondanivalót fogalmaz meg?

Laci:

Szerintem mindegyikünk tud mondani egy-egy ilyen dalt.

Csóka:

Én a Nem szól rám senkit mondanám, mert az egy érdekes sztori alapján alakult ki. Különleges társítás, valamire emlékeztet, plusz elég jól is futott, meg én nagyon szeretem a hangzását annak a dalnak.

Laci:

Én a Kicsikét mondanám, mert nagyon gyorsan megszületett. Körülbelül megnyomtam egy gombot, felénekeltem és felgitároztam majdnem egyből az egész számot, és utána azt hiszem, egy fél próba alatt meg is lett. Úgy, hogy nem is hallatszik a minőségén. Van ilyen is. 😊

Gege:

Már fel van véve, de még nincs kiadva az a dal, amit én mondanék.

Laci: (nevetve)

Még nem jelent meg. Mindenki várja a „Még nem jelent meg” című dalunkat.

És zeneírás közben mi az, ami leginkább motivál/inspirál titeket?

Csóka:

Engem a hangzásvilágok szoktak. Ha tudom, hogy konkrétan milyen stílusú dalt szeretnék, hogy legyen nekünk egy olyan, akkor írok egy olyat, ami kicsit abba a világba beletalál.

Laci:

Nálam inkább az indíttatás van először, s aztán lesz valamilyen stílus emiatt. Meg sok esetben nem lesz például olyan dal, amivel nem tudok egységesen, egy stílusban alkotni.

Gege:

Mivel nem írok dalt, ezért csak arról tudok nyilatkozni, amit a többiek írnak. De az alkotási folyamatból igyekszem úgy kivenni a részem, hogy minden, amit úgymond hozzáteszek, az illeszkedjen abban az adott dalkörnyezetben. Nekik van elképzelésük, én próbálom csak azt belerakni, ami oda illik. S ha valami nem illik oda, abba belekötök. 😊

Eddig volt már olyan, hogy kisebb-nagyobb konfliktus alakult ki?

Csóka:

Dalszinten nem. Volt, hogy egy dalt háromféleképp is megcsináltunk, aztán eldöntöttük, hogy melyik legyen.

Laci:

Azért volt egy-kér break-down. Ilyen disznóvágás. 😊

Gege:

Különböző emberek vagyunk és egy csapatmunkában nagyon-nagyon összhangban kell, hogy legyen több ember ahhoz, hogy úgy legyen meg a csapatmunkájuk, hogy ne legyen egy nagyon jelentős vita bármi miatt.

Laci:

Igen, ebben egyetértünk, hogy nem mindig értünk egyet.

Csóka:

Ugyan olyan zenéket hallgatunk, szerintem emiatt van.

Gege:

Szerintem nem ugyanabban a családban nőttünk fel, emiatt is lehet. Vagy hogy ha éppen ugyanabban nőttünk volna fel, akkor amiatt. 😊

A zenekar indulásakor milyen volt belekezdeni az egészbe? Mennyi segítséget kaptatok, mennyire volt nehézkes az indulás?

Laci:

Hát, a barátaink ott voltak mindenhol. Nem tudom… Voltak segítségek, persze. Anélkül el sem tudunk indulni. Úgy érzem, folyamatok mentek végig. Először az ismerősök segítettek, aztán ők kicsit eltávolodtak, majd a rajongóink lettek. Aztán kijött a második kislemezünk, akkor azt éreztem, hogy az ismerősök még nagyobb drukkal vannak ott, megint kicsit ők lettek a fő rajongók, és most picit megint háttérbe szorultak. Instán szoktam követni a dolgokat, van olyan, hogy a lájkolók nagy része ismerős, aztán jön egy olyan időszak, amikor full idegeneket érünk el. Ezek így vegyülnek, és én valahogy így látom, folyamatokban.

Gege:

Még mindig a kedvenc dalon gondolkodom, de még mindig nem mondhatom el.

Instagramon lehet látni egy beharangozó posztot, hogy készültök egy meglepetéssel. Lehet már tudni, hogy mi lesz ez?

Laci:

Fel kell hívnunk a managerünket. 😊 Az volt, hogy mikor kijött a Senki más című dalunk, csináltunk egy nyereményjátékot. Akik megosztották a dalt, azok között kisorsoltunk egy embert, aki nyert egy full értékű Teddy koncertet a kertjébe. Ez megtörtént, megnyerődött, elmentünk, lejátszottuk, és megörökítettük az egészet.

Gege:

A felét. 😊

Laci:

Igen, a felét, egy meg nem nyomott gomb miatt. Ott ugye volt negyven ember, imádták a hangulatot, jól is sikerült az egész, és örültünk is, hogy felvettük, mert így meg tudjuk majd osztani másokkal. És lehet, hogy az fog történni, hogy meg fogjuk osztani másokkal. 😊 Szóval konkrétan a koncertből csináltunk egy ilyen kis koncertfilmet, amiből meg fognak jelenni a már megjelent daloknak a kerti party verziói.

Van olyan zenekar, amihez hasonlítanátok magatokat, vagy éppen inspirálnak titeket?

Laci:

Én külföldiek közül a The Wombats zenekart mondanám, mert egy trió és úgy látom, hogy hasonsorsúak voltak, mint mi anno, és mi nagyon ezeket keressük, mert kevés a trió, kevés a jó trió, még kevesebb a magyar jó trió. És nincs olyan sok barát zenekarunk, akikkel teljesen tudnánk beszélgetni. Eddig náluk találtam dalt, koncertet és interjút is, ami tetszett.

Csóka:

Magyarok közül az Idegen zenekar. Külföldiek közül a Catfish and the Bottlemen inspiráló még, de nem mindig lehet azt a hangzást belevinni a dolgokba. 😊

Gege:

Nekem igazából minden olyan zenekar, ami valami olyan hangzást hoz a színpadon, bármilyen technikai megoldásban (kivéve a playback), ami igazából szokatlan attól a felállástól. Legyen szó duóról vagy trióról, vagy akárhányan legyenek. Jó persze, azt mondtam, hogy playback nélkül, de a szerintem a Muse-t megemlíthetem hangzásvilága miatt. Az sem egy három emberes zenének tűnik, hogyha az ember hallgatja, mégis hárman alkotják. De szerintem ide sorolható lenne a Twenty One Pilots is.

Laci:

Egyszer engem egy erdélyi nagy irodalmár próbált meg faggatni egy kocsmai beszélgetésen, hogy miért mondtuk magunkat alternak. Miért alter? Mondtam, hogy azért, mert négytagú zenekaros zenét játszunk három taggal. És ez az alternatív megoldás. És ettől alternatív a zene és kész. Ez már kielégítő válasz volt neki. Úgy írjuk meg a dalt, hogy úgy szóljon, mint egy négytagú zenekar, de valójában hárman vagyunk. És ezt megoldjuk többféleképpen. És ettől alternatív a zene maga.

A következőkre mik a terveitek? Mikor várható esetleg az elmaradt turné?

Laci:

Jövő tavasszal.

Gege:

Mondjuk, hogy jövő tavasszal. Ha azt is halasztják, akkor jövő nyár, ha azt is, akkor ősz stb.

Laci:

Az biztos, hogy az lesz a neve, hogy Lemezbemutató turné, aztán hogy őszi, tavaszi, nyári, 2025-ös, nem tudjuk. Úgyhogy lesz, már majdnem minden megvan hozzá, csak egészség kellene. Egészséges légkör. Gondolom, hogy szerencsés lesz a helyzet, mert amikortól majd játszhatunk és elkezdjük a turnét, biztos sokan eljönnek, mert ki lesznek éhezve az emberek az összeizzadós clubkoncertekre.

Egyelőre mi az a dátum, ami elérhető és a helyzet miatt megvalósítható?

Laci:

Az összes fesztivál, amit tovább toltak jövőre. Nem készülünk mással, most csak várunk.

És mi az, amire nagyon szeretnétek válaszolni, de még nem kérdezte meg senki?

Gege: (nevetve)

Miért nem kérdeztek olyat, amire nagyon szeretnék válaszolni? 😊

Laci:

Volt olyan, hogy szerettem volna, ha rákérdeznek valamire, de nem tették. Volt olyan is, hogy azért adtunk interjút, hogy mondjuk el, hogy lesz egy nyereményjátékunk, és olyan lett az interjú, hogy végül nem mondtuk el, hogy lesz. Akkor ott szerettem volna, ha rákérdeznek. 😊

Van valami vicces/extrém sztoritok, amit szívesen elmesélnétek?

Laci:

Otthon hagyott kábel, emiatt félgőzzel lenyomott koncert… Egyszer amikor a gitáromat pengettem Nagyváradon, olyan volt, mintha eltört volna a nyaka. Néztem, pengettem a húrokat, de nem szólt. Kiderült, hogy kiszakadt az egész mágneses elektronika. Visszatuszkoltam, egyet nevettem és folytattam. Volt olyan is egy fesztiválon, hogy vihar volt, és nem hagytak minket játszani. Alapból veszélyes volt felmenni a színpadra. Amikor már hangoltunk, akkor pont volt egy másik dobosunk Gege helyett egy pár koncertig (mert ő táborban volt), és majdnem ráesett egy lámpa. Ezt túléltük, lejöttünk a színpadról a hangolás után, vártuk, hogy elmenjen a vihar, mert nem engedtek fel minket játszani. A mi koncertidőnkön csak vártunk, és a következő koncert vége felé mehetett volna fel az utánunk következő zenekar, de ledumáltuk velük a dolgot, odaadtuk a söreinket, hogy inkább sörözzenek, és így ugrottunk egy időzónát. Felhúztuk magunknak a színpadot és végül játszottunk fél órát. Az esőben.