Gyáfrás István

Majd megbomlik

Levetkőzni ismerősnek, ismeretlennek

menetiránnyal szemben éjszakai buszon

árnyékot követni lámpafény helyett

többé nem muszáj.

Szakadjon rendesen,

ha a függetlenség kabátujjba varrt

kesztyű, a gyerekek még rátenyerelhetnek.

Ha az érkezést tanítanák,

könnyebb volna óvni a testet.

De addig cibál minket a szél,

és elűzi a rendet.

Amiből neked nem maradt

Átizzadt lepedő, lejárt joghurt az éjjeliszekrényen.

Pihenteted a szemed, mikor nyári délután, csak

ez most más. Árnyékod nézem, túlnőtt a testeden. Sosem

voltál reptéren, csak a határig jutottál, a búzamezőig, mert

ott a legbiztonságosabb. Maradni kellett, vigyázni a kertre,

a nagymamák tudják, mi a gondoskodás. A sziklakertet mára

benőtte a gaz, Papa nem találja a locsolókannát, Papa piacra

jár, vágott virágot vesz, Papa kulcsra zárja a kaput, elfeledteti

a hazavezető utat.

Mama, nem tudom hogyan kell beszélni,

Dadogd belém a kiapadt szavakat.

Elernyed a kéz, még egy simító mozdulat,

majd megtanulom, amiből neked nem maradt.

Gyáfrás István vagyok, Szolnokon születtem, Szászbereken nőttem fel. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem szabad bölcsészeti szak hallgatója vagyok. Verseket írok, eddig a második Poket Antológiában, és a Helikon folyóiratban jelentek meg verseim. A prae.hu szerzője.